Gime így ír magáról: "Budapesten születtem, itt is élek. Dolgoztam előbb mélyépítő tervező mérnökként, később informatikai mérnökként (rendszergazda, legutóbb egy állami szervezet országos számítógép-hálózatát terveztem és üzemeltettem). Ezek a munkák is a szenvedély jellegűek voltak számomra, szerettem csinálni őket, csak úgy, mint a menet közben megismert asztrológiát. Alkottam néhány zenét is, meghallgatni őket a AudioVisions.hu oldalon lehet, aki bírja... A fotózás és a filmezés mindig is érdekelt, de soha nem foglalkoztam vele komolyan, csak amolyan "turista-üzemmódú" fotókat lőttem, főleg az utazásaim során (volt, hogy weboldalra kértek tőlem fotót ezekből), illetve néha egy-egy video is készült, de semmi komoly. Ez az érdeklődésem felerősödött ugyan 2008. nyarától, azonban csak 2009. őszén kattant át bennem valami, és attól kezdve valahogy komolyabb hozzáállással vetem a kezembe a fényképezőgépet, és elkezdtem (kezdő) fotósként gondolkodni közben. Néhány hét elteltével világossá vált, hogy az utca, város (épület) a fő fotó témám, az érdeklődésem is elsősorban az utcai és városi fotózás. Ebben nagy hatással volt rám egy nagyon kedves barátom, akit éppen akkoriban ismertem meg, s szintén ebben a témában fotózott már akkor pár éve. Az első kiállításom ehhez a kései kezdéshez képest nagyon korán, 2010. szeptemberében volt Szentendrén egy ismert fotóművész galériájában, ahol mintegy 40 utcai és városi kép volt falon, valamint decemberben jelent meg ugyanebben a témában egy CD-könyv 100 fényképpel. Mindez mégsem jelenti azt, hogy csak utca / város / épület fotókat készítek, érdekel koncepcionális fotózás (modell(ek), stb.) is, 2011. nyarától sok ilyen jellegű kép is készült már, illetve talán éppen ezért egy színházban is elkezdtem fotózni a próbákat, előadásokat, és plakátokat számukra, valamint újra elkezdett érdekelni a filmezés is. A fotózás is ugyanolyan szenvedély jellegű már az életemben, mint a fentebb említett többi érdeklődésem, sőt, mára már átvette a vezető helyet tőlük. A jelenlegi kiállítás anyaga a tükröződésekről szól, minden képen valami módon egy-egy tükörkép jelenik meg. Egyébként is szeretem ezt a játékot a tükröződéssel, amikor a valós teret kiterjeszti, másként mutatja vagy akár torzítja is egy, vagy több tükör. Ezoterikus személetű személyként a kiállítás címe és mondanivalója arról szól, hogy a tükör, a tükörkép mindig megmutatja nekünk a valóságot önmagunkról és segít az önmegismerésben, akár tetszik nekünk ez a tükörkép, akár nem."

Ő a mi Giménk. A társulatunk tagja. Fotósa?
Várjuk a megnyitót, mert végre megmutathatjuk a Fészek Színházba látogatóknak, hogy nem csak színházazunk. (Vagy de?)

És a végén jöjjenek Gimétől a Tükör törvényei...

1.
Minden, ami dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb., az önmagamban van. Minden tehát, amit én kritizálok, ami ellen harcolok - az bennem van.
2.
Mindaz, amit rajtam kritizálnak, harcolnak ellene, meg akarnak változtatni - és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - az nincs feldolgozva, nincs megoldva bennem. ilyenkor az ego-m sérül, mert az ego-m erős.
3.
Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, ám ez engem _nem_ érint, akkor az az ő problémájuk, feldolgozatlanságuk, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk képtelenek és/vagy nem is akarnak és/vagy nem is mernek szembesülni vele.
4.
Minden, amit a másikban szeretek, az magamban van meg, magamban szeretem, mert felismerem magamat a másik személyében, mivel ilyenkor az egylényegűségünk mutatkozik meg.