Csókolom! - Ez volt az első mondat, amit Attilának és Anikónak mondtam. Nem örültek neki... De kezdjük kicsit előbbről.

Minden Bugyin kezdődött. Már 12 évesen, hatodikosként is benne voltam minden jóban. Zenéltem és különböző szakkörökre jártam. Akkor még nem is sejtettem, hogy mi vár rám (mint ahogy most sem sejtem, hogy mi vár rám 2018-ban). Mindenesetre úgy alakult, hogy a 8.-osoknak egy színházi előadást tartottak Cziczó Attila rendezésével. Olyannyira élvezték a diákok, hogy egy színjátszó szakkört is indítottak szintén Attila vezetésével. Hogy-hogy nem, az unokatesóm (Sipos Vera) pont akkor volt nyolcadikos, elment az előadásra, aztán a szakköre. Szépen alakult a csoport. Voltak, akik egy/két alkalommal voltak, volt aki tovább. Egy kisebb probléma mégis felmerült: kevés fiú volt. Így történt, hogy, Vera elhívott. Ő somlóit kapott ezért, én pedig...

Bugyin négy éven keresztül játszottunk. Micsoda 4 év volt!
Hiába ecsetelgetném mennyire szerettem, mennyire jó volt mert ezt úgy se lehet átérezni. Olyan hosszan írhatnék mindenki másnak unalmas részleteket, hogy nem lenne, aki elolvassa. Azért annyit higgyetek el, hogy nagyobb szükségem volt arra a 4 évre, mint Amerikának a kőolajra. Mindezek után 2010-ben már a Fészek Színház saját, Jemolban kialakított helyén folytattam. Itt aztán azért változtak a dolgok! A családias 4-5 emberből hirtelen 20 lett. Fontosnak fontosak maradtunk, de akkor sem jut már egy emberre annyi figyelem mint akkor ránk. Sajnálni nem sajnálok semmit, csak nagyon jó visszagondolni rá.
Természetesen még mindig rengeteget tanulok Attiláéktól.

De!
Vajon mennyire kell tudnia egy mechatronikusnak jól improvizálnia, szépen, tisztán beszélnie és jól koordinálnia magát? Jobban, mint azt bárki gondolná! Iskolában ezt nem tanítják, így sokaknak ezek a készségek gyengébbek a kelleténél. Persze van egy határ, de az a határ még nagyon messzi van nekem.

Gyakran arra gondolok, hogy amit kell, én megteszek, csak egy kicsi szerencse álljon mellém, hogy nagyon jó életem legyen. Egy nagy szerencse már ért lassan 7 éve. Azóta is tart.