Újdonság

heti_szerkeszto.jpg

Már 9 éve érdekel ez a színjátszás dolog. Évekig egy olyan színjátszó csoport tagja voltam, ahol a tagok folyamatosan cserélődtek. Rajtam kívül csak egy-két olyan tag volt, aki állandónak számított.

gabi1.jpg

 Aztán valahogy ide keveredtem, ahol volt egy állandó csoport. Egy TÁRSULAT. Ez furcsa volt. Szokatlan volt, hogy itt én vagyok az új. Nem én voltam az, akinek újakat kellett be/elfogadnia. Engem kellett elfogadniuk a többieknek. Nem mondom, hogy nem féltem. Az összeszokott, már-már családdá vált közösség mégis nagyon nyitottnak bizonyult. Ez nem egy olyan társaság, ami elzárkóznak az újak elől, sőt!

 Hamar beilleszkedtem és megtaláltam a közös hangot azokkal, akikkel heti sok-sok órát együtt töltök. Az elején volt olyan, hogy egyedül ültem a kanapén és nem mertem odamenni senkihez. De ők odajöttek. És egyszer csak barátságok alakultak ki. Nincs olyan ember a társulatban, akivel ne lenne meg a közös hang, akivel ne tudnék beszélgetni. Olyan emberek vesznek körül, akikre mindig számíthatok, és sosem érzem magam koloncnak a nyakukon.

01.jpg

 Az előző évad végén már tudtuk, hogy a társulat két csoportra lesz osztva. (Ez persze nem azt jelenti, hogy a másik csoport tagjaival nem találkozunk és nem beszélünk!) Ancsi csoportja - aminek én is a tagja vagyok - a befogadó csoport. Ide kerülnek az újak, akik most négyen vannak. Remélem, ők is azt érzik, amit én éreztem, amikor ide kerültem. Hogy ez egy jó hely. Ez egy jó csapat. És JÓ itt lenni!