Merenyén hallottam először Gabrielláról, és hogy tizennégyszer. (Hmmm.) Nem voltam érintett, így nem is kíváncsiskodtam. Talán ráéreztem, hogy hiába is tettem volna, ugyanis mint valami titkos receptet, úgy őrizték! Nulla infó. Majd jött a kérés: Józsi, kellene egy pisztoly. Rémülten néztem Attilára, ennyire csak nem fájhat az a rohadt hp? Hozok másikat! Megnyugtatott, hogy az új darabhoz kell. Kezdett izgalmasnak tűnni. Mindig is vonzott a színpadi konfliktus és a kezelése. Mert reméltem, hogyha fegyver kell, akkor ez is lesz!

 A főpróba napjáig sem tudtam meg, hogy mi is a gerince a darabnak. B.Tamás próbanaplója sem árult el többet. Elérkezett az óra. A társulat tagjain is érezhető volt az alig várom már, hogy.... hangulat. Önző énem igyekezett a legkedvezőbb helyet elfoglalni. Bocs. Mindent látni és mindent hallani. Elkezdődött. Rövid időn belül kiderült, igen, lesz feszültség! S lett! Bum-bum!! (szegény gólyszlik) Bekapcsolódtam a feszültségbe, megszűnt az idő.

Veled dolgoztam fel a múltad Gabriella, veled nyeltem a száraz könnyeket és veled terveztem a bosszút. (Csak most ne szóljon hozzám senki!) Karakterbe bújva, fegyverrel a kézben, megváltoztál. Nem az a Zsófi  vagy, akit én ismerek. Ilyen mélyen még soha nem láttalak átalakulni és magadénak érezni a szerepet. A NŐ, aki nem felejt, nem adja fel, és kivárja az időt. Igen, ez álmaim nője.

Így már érthető ugye, hogy miért is szimpatizáltam Dániellel, az igazságossal? Egy ilyen kapcsolatban igenis jellemző a "se veled se nélküled". Nagyobb a tisztelet, mint a vágy, aki mögötted áll, pedig azt hiszi, elől megy. Talán ettől van a bizonytalanság. Úgy érzi, hogy szeret és fáj neki, hogy nem. Nem azonosulhat veled. Nem engedi a hivatása. Esküt tett és ő ezt komolyan gondolja. Érzékeli a benned zajló viharokat, de a "mi lesz velem és a karrieremmel" aggodalmak is jogosak.

Végül is "csak az életről" van szó. És minden élet fontos valakinek, még ha későn is jövünk rá. Ugye, dokikám! Bocs, de a bögyömbe kerültél! Számomra gerinctelen az, aki a tettét a körülményekre hivatkozva teszi, majd továbbmenve boldogan éli azt, amit mástól elvett. Nekem úgy tűnt, te pont ilyen vagy. Ezért is nem sajnáltalak, bármennyire is szánalmas voltál. Rohadt érzés lehetett euforikus mámorból ébredve rég nem látott ismerős nőt látni, határozottan, indulattal a szemében, fegyverrel a kezében és persze, hogy te vagy a célpont. Nem irigyeltelek. Sőt! Éreztem az ujjam begyét a ravaszon, éreztem rémült tekinteted, az ébredésed, hogy ebben a környezetben csak áldozat lehetsz.

 Mert így játszottál, mert így játszottatok. Szenvedéllyel átélve a karaktert, magatokkal ragadva a nézőt, aki úgy érezte, hogy egy valós szituációba csöppent. Ezt köszönöm nektek, Zsófi, Béla, Tamás. Ide hallatszott a nyelésed, Attila. Hát persze, hogy neked is, és persze mindenkinek, akitől kaptam ezt az élményt.