2012. október 17. - Gyenge vagyok

A tegnapi Gyenge vagyok előadáson teltház volt. A nézők csendben figyeltek. Talán kissé nehezebben hangolódtak rá, talán meglepte őket a téma.

A második résznél úgy éreztem, mindkét fél magára talált. 
Mivel nagyon közel vagyunk egymáshoz a nézőkkel - tegnap egyikük még keresztbe tett lábát is behúzta,hogy el tudjak menni előtte -, nagyon meg lehet érezni, ha valamiért nem adják oda magukat az előadásnak. Persze az ellenkezőjét is! Ha a nézők jó hangulatban vannak, szárnyakat kap a játszó! Ez persze nem menti fel a színészt a mindenkori erős koncentrálás alól,de igenis,az előadás a nézők hozzáállásán is múlik.

Szóval végül is tegnap jó este kerekedett. Van a darab végén egy verekedés anya és fia között. Tegnap este, ahogy ütöttem, Béla védekezésül elém tett bőröndjét, elszakadt a karkötőm és a gyöngyök csodálatos kétségbeesett hangot adva peregtek le a földre ,mint a könnyek.