Fura egy nép...

Főleg ha kívülállóként akarnám nézni.

Kétféle ember él ma Magyarországon. Aki "kétféle ember él ma Magyarországon" módon gondolkodik, és aki nem. Én, főleg az előző mondatomból kiindulva, az első kategóriába tartozhatok, bár szerintem inkább valahol a kettő között.

Miért? Nehezen tudnám megmondani. Talán, mert gyakran én is típusokban gondolkodom az emberekről: viselkedés, helyzet, vagy akár bőrszín alapján. Nem mindig a megszokott előítéletekkel élek, de igenis vannak előítéleteim. Azonban ott a másik oldal(am). Az az oldal, amelyik fél, hogy így lemaradok valamiről. Fél, hogy rasszista leszek, ha így gondolkozom, és hamarább ellököm magamtól azokat az embereket, akiktől igenis tudnék valami újat tanulni...

(*Hirtelen vágás!*)

Az első alkoholfogyasztásom nem volt nagy szám. Kispöcs voltam, és nagyon büszke, hogy a nagyok italait iszom...

Na de a második alkalom! Hosszú történet lenne, hogy miért is egy hittan tábor közepén kezdődött az ivászat (ráadásul egy lelkésszel és egy csapat fiatallal), mindenesetre istenesen becsíptem aznap este. Hogy onnét, hogy kerültem egy olyan sátorba, ahol egy ikeás-asztalnyi sör várt, azt se tudnám megmondani. Arra emlékszem, hogy az emberek sokat ittak, káromkodtat, és/de kedvesek voltak. Órákig eldumáltam vadidegenekkel, miközben ótvarabbnál ótvarabb zenék szóltak a háttérben. Emlékszem, hogy remekül éreztem magam...

Most már arra is, hogy cigányok voltak...
És, hogy ma már bennem van valami, ami miatt még egyszer nem tudnék így kijönni "ilyen" (milyen???) emberekkel. Félnék, hogy magamra haragítanám őket, és aztán villanna a kés...
Mert ezt csinálják, nem? Sokak szerint igen. Túl sokak szerint...

Bár ki tudja, lehet hogy csak pici és aranyos voltam...
És elfogulatlan...