Lehet, bohócnak kéne mennem.
Igenis kemény munka, legyen akármennyire alulértékelve. Minden este megnevettetni a nézőket, mosolyt csalni az arcukra.

Ez eddig az egyedüli szerepemmel egész jól megy (Andris a Nem/Más-ban). Bár ki nem szarja le, hogy az egy dráma. Az emberek röhögni akarnak! És én rendszeresen adok is rá indokot, hogy röhöghessenek! Csak ne lennének azok a fránya "szem-nem-marad-szárazon" monológok...

Lehet, nem a színházban van a helyem, ahol a szerepnek alárendeltje a színész. Ahol a karaktert eljátszó ember hasonló érzelmeken megy keresztül, mint a történet hőse, és jó esetben maguk a nézők is...

Lehet, tényleg bohócnak kellene mennem...

Pojáca