A Fészek Színház tagjai javarészt fiatal, amatőr színészek, de akad köztük olyan is, mint Barabás Tamás, aki tapasztalataival és bölcsességével segíti ezt a már amúgy is sokat látott csapatot. Mint színészetben jártas ember, tanácsokkal látja el az ifjakat és részt vesz a darabok rendezésében is. Az imént vele készítettem interjút. (Elektronikus úton.)

Dr. László László Elemér (Iskolapélda, 2010)

Hogyan ismerted meg Attilát, és hogyan kerültél bele a Fészek Színház körforgásába?

Cziczó Attilával (és Ancsival) kettőezervalahány nyarán találkoztam először, Kazincbarcikán. Illetve, itt a köszönésen kívül egyéb nem történt. Ők is nézték a produkciókat (arra emlékszem, hogy nekem minden másképp ízlett, mint a zsűrinek), de a közös, átismerkedett éjszakákon én nem vettem részt. NAL-tól tudtam, hogy Attila egy új (?!), agilis színházi ember. Ami még önmagában nem baj.
A következő dátum napra pontos: 2009.10.31-én, a Szkénében Feszt-Feszt. Akkor mondtam le az országos amatőr színjátszásban betöltött vezetői pozíciómról, Attila került a helyemre (fiatalításként).
Megnéztem a „FÉM"-et, tetszett, jól szórakoztam a filmes utalások tömkelegén (Nanni Annát és Zsófit masszírozta előtte, Süti DD-t ugráltatta, tőlem Zsófi kivételével mindenki félt és utána mindegyikőjük cigizett).2010 tavaszán csoportostul eljöttünk megnézni a Fészek „Három nővér"-ét. Utána beszélgettünk először. Ekkor vetődött fel egy esetleges együttműködés lehetősége. Aztán nyáron összejöttünk néhányszor és ...

Mióta vagy társulati tag?

... 2010 szeptemberétől kezdtem próbálni az „Iskolapéldá"-t. Társulati taggá a 2011. évi Cziczó-tábor után lettem, e-mailben.

A színházban milyen szerepet töltesz be?

A színházban betöltött szerepem meghatározása nem egyszerű kérdés. Próbáljuk tömöríteni: jó szerepekkel elhalmozott színész, kísérleti rendező és elégedetlenkedő, de lelkes csoport-tag.

Attila mennyire biztosít neked szabad teret?

Színészként Szibéria nagyságú teret kapok, Attila (jó) rendezőként megbízik bennem, én pedig igyekszem meghálálni. A „TI"-ben (Terra Incognita) könnyű volt együtt játszanom vele. „A nép ellensége" próbái alatt fordult a helyzet, én rendeztem őt, és sosem éreztette, hogy zavarná ez a helyzet. Egyidősek vagyunk (jó, ő egy hónappal fiatalabb), több dologban gondolkodunk hasonlóan, mint különbözően, ez sokat segít.

Milyen dolgok motiválnak téged a színház-csinálással kapcsolatban?

A színház csinálása: életforma (akár profiként, akár amatőrként vállalkozik rá az ember). Számos kompromisszum eredményeképpen megszülető közös alkotás, ami mindig kikerül az elé a közeg elé, ahol az alkotók élnek (szerencsés esetben azok elé, akiknek készül). A sikere persze nem tervezhető, de rajta keresztül megmérettetik a készítője is. Megújulási és kudarctűrési képességet fejleszt. Magyarországon társulati formában a legelterjedtebb, de a lényege a produkcióra szerveződés. A néhány hetes családias összezártság (néha intimebben, mint a való életben). A próbák önismereti vetélkedője. Én mindig hangsúlyozom, hogy nem szeretem a csupán szórakoztatni akaró színházat (mondjuk, a teljes szakma ezt mondja, ha nem a megélhetéséről van szó). Mázlim van, használhatom eszközként a vélemény, a gondolat megmutatására, vitára bocsájtására. És játszhatok -felnőtt gyerekként- szabadon. A többi hozzám hasonlóval. Egy buborékban.

'A nép ellensége' egyik próbáján

Mik a tapasztalataid az ifjú színészekkel, látsz-e bennünk elég potenciált?

Rengeteg emberrel játszottam már együtt. Sokakkal huzamosabb ideig és a lényeg, hogy amatőrként (alternatívként). Van, aki csak magamutogatásból, van, aki a szeretetteljes közösség miatt vág bele a színészetbe, s akad, akit tényleg izgat a színház. Hosszabb távon (évek) könnyű belefáradni belső motiváció híján. És akkor elengedődik, akár egy falevél az őszi ágakról. A külső nyomás kényszerétől is láttam már tehetséges, értékes embereket kihullani a rostán. Biztos vagyok benne, hogy azoknak halálukig tüske marad a szakítás. Mert –kár hazudni-, ez olyan, akár a drog: minél tovább él vele az ember, annál nehezebb leszokni róla. A Fészek színjátszói is a fentieknek megfelelően színesek. Fő motivációjuk a közösség részének lenni. Általában nagyon akarnak. Megfelelni. Attilának. Aki ügyesen használja képességeiket. Vagy a képességeiket megismerve ír rájuk eleve. Nehezen eldönthető. Akadnak standard zsánerek, akik mindig jók, alig különböző szerepekben. Vannak, akik szerepről-szerepre fejlődnek, csak elhinni nem merik. Vannak persze szertelenül csapongó teljesítményűek is. És akad néhány, aki komolyan kacérkodik a színészettel, mint életcéllal (megélhetéssel?) Két éve vagyok köztük. Láttam már igen komoly színészi teljesítményeket is. Hogy lesz-e bárki is országosan ismert közülünk, nem tudom. Ahhoz nem elég játszani, tanulni. Még felfedeződni sem. A tántoríthatatlan akarat és hit, sőt a szerencse sem biztos, hogy elég.
Ja, hogy potenciálisan? Úgy igen.

Mi a volt a kedvenc darabod az eddigi fészkes pályafutásod során, és melyik darab volt az, amelyiknek a legjobban élvezted a kreálását?

Kedvenc Fészkesem? Az első mindig kedves (Iskolapélda), ráadásul számomra egy diszkrét barátkozási folyamat volt dj. Koncsollal. A legtisztább, s mégis legmisztikusabb a „Gabriella tizennégyszer" próbafolyamata volt. Bár remélhetőleg nem megismételhetetlen.