"Véres mese" - Színészélmények

Bejegyzés alcíme...

„Az élet már adott sokat, / Bódítót, furcsát és keservest, / De még valamit tartogat." (Ady Endre)

2012. december 8. - Romantika
2012. december 10. - Romantika
2012. december 11. - Gabriella tizennégyszer
2012. december 13. - A nép ellensége

Furcsa héten vagyok túl. Hat nap, négy előadás.

42.JPG

Romantika

Elsőként kétszer is Romantika. Búbánatosan pezsgő czi...gány mese. Szombaton a premier. A meghívásos görcsölés. A színpadon szaladgálók megfelelni akarásának szimbóluma. Nagyritkán sikerül igazán. Most is döcögős. Még tévén keresztül is. (mert van vagy fél éve, hogy az éppen pihenők, átöltözők képernyőn keresztül követhetik a színpadon történteket) Borotválkozós jelenetemben belevágok az ujjamba, vérzik, jelenetben szívogatom. Eltévedt májlájt-vámpír (át is fut az agyamon). Hétfőn valamivel oldottabb a néző és a színész egyaránt. Még túl közel a próbaidőszak, amit látunk-hallunk-csinálunk még nagyon munka. A pontos belépés, a hibátlanság a fontos (más kérdés, hogy nem jön össze, de úgyis csak mi tudjuk...). Ami új előadásnál lényeges: a nézők szeretik.

gabriella2.JPG

Gabriella tizennégyszer

Kedden G14. (Gabriella tizennégyszer.) A hetedik. Napra egy hónap kihagyás után. Tartunk is tőle. Jól neveltekként végig szövegezzük előadás előtt. A felétől már le is járjuk. Automatikusan. Egyszerűen nem tudjuk üldögélve végigmondani. Belekerülünk és sodor magával. Ilyen az előadás is. Pihenés nélkül örvénylő folyó. A hiba sem hiba. Piszkosul jólesik. Végleg összeértünk. A hatásunk viszont még mindig felfoghatatlan. De már hiányozna, ha nem ... Utána színházi traccsparti. Magunkban, magunkról. Mostanában rohanósabb lettem, ritkábban maradok ilyeneken. A keddi jól esett.

tamas_nep1.JPG

A nép ellensége

Csütörtökön A nép ellensége. A legmostohább sorsú produkcióm a Fészekben. (idáig persze) Márciustól csak nyolcadszor. A csapat harmada nem szerepel másik előadásban. Vannak betegeink, mégsem nyűgös a felkészülés. A próbák hangulata köszön vissza, békésen céltudatosan. Az előadás során súlyos szöveg-bakugrások, szinte észrevétlenül. Mert a játék erős, pontos. Az eredeti rendezői szándék szerint egyensúlyozunk dráma és a diszkrét humor mezsgyéjén, talán először. És jön két hónap szünet...

Melankólikus. Ezt a szót keresem már vagy egy órája. Az egész hét ilyen volt számomra. Mint az éjszakai hóesés borította be színházunkat az érzés, hogy ekkor és most jó itt lenni, itt csinálni, amit éppen csinálunk. Ráadásul úgy takart be bennünket, mintha a távoli jövőből gondolnánk vissza nosztalgiával a jelenünkre.

Furcsa héten vagyunk túl, na.