Hagyom, hogy gondolataim és érzéseim kéz a kézben járják át a klaviatúrán vadul pötyögő ujjaim, melyek versenylovak módjára trappolnak végig a szimbólumokkal kikövezett macskaköves billentyűzeten. Hagyom, hogy eluraljon a képzelet világa és hagyom, hogy a vágyaimból építse meg a termet, amit a tökéletesség jellemez. És már látom is magam előtt a színdarabot: kifogástalan látvány, hibátlan karakterek, izgalmas cselekmény.

A színészek játékukkal megízesítik, mozdulataikkal az egekbe emelik a művet. E darab tulajdonságai a gyönyör és a szenvedély házasságából született gyermekek. És a végén látom magamat a sanyarú egzisztenciám inverzeként olyan szélesen mosolyogni, mely egy átlagember arcát már szétszakítaná; hát még az enyémet, amit a gondok barázdái tesznek különlegessé és választják el az unott arckifejezés imázsától. És ezen a ponton véget is ér képzeletem, amikor is szembesülök a pohárral, melyből a mindennapi gin-tonik adagomat erőszakolom magamba, hogy elviselhetővé tegyem a valóságot.

A valóságot, melyben Zsolti viccesnek tartja, ha szaros wc-papírral díszíti fel a női mosdót, vagy ha felgyújtja a művirágot, vagy épp kóbor macskákat csalogat szardíniával a próbaterembe, mert unatkozik. És nem, az se nyűgőz le, amikor fingós párnát rak a székembe. De ez még mindig jobb, mintha azt a keresztény srácot szívatná. Olyan esetlen szegény, még arra is nehéz rávenni, hogy tegyen úgy, mintha "azt" csinálná. Igen, "azt",mert ő csupán a szó hallatától is összerezzen. "De most komolyan, mi olyan nehéz ezen, csak tegyél úgy, mintha megdugnád azt a lányt. Kész, semmi több." Na és ha már szóba kerültek a lányok. borzalmas: az egyik dadog, a másiknak akcentusa van, a harmadik nyávog. És ott van Melani. Nos, az imaginációi valóban aggasztóak. Talán jobb lenne egy orvost keríteni neki. Mindenesetre nehezemre esik elhinni, hogy a legértelmesebb tagja a társaságnak egy tehéntrágya taposó parasztlány, akinek most hirtelen a neve se jut eszembe.

Kedves naplóm, remélem így már megérted, hogy mitől lett ellentétes a gravitációs erő iránya és miért vagyok mindennap a plafonon, de ígérem nem hagyom ezt az egészet összeomlani. Akarással és kitartással töltöm meg tébolyult lelkemet, összekovácsolom a csapatot és odacsapok ahova csak kell. Hiszem, hogy ezek a srácok képesek a jóra és hiszem, hogyha megiszom ezt a felest, akkor megjön az ihlet is és hiszem, hogy jön egy jobb kor, melyek után. mi is csak pislogunk értetlenül, bután.