A színház nélküli hétköznapok sem teljesen fészek mentesek. Egyrészt eszembe jut, másrészt eszembe juttatják. De valahogy mindig belekerül a napjaimba. A színházban már leginkább a háttérmunka érdekel. Szeretem a technikát és a vele járó izgalmakat. (Tegnap mondjuk pont hibáztam, de erről majd a jövő héten...)

Amikor egy előadást nézek valahol, akkor megfigyelem a világosítást. Egyelőre keveset tudok, de majd bővül ez a tudás. A gyakorlás például nagyon fontos. Éppen ezért otthon is szoktam.

Amikor pedig itthon vagyok, akkor azon gondolkodom, hogyan lehetek jobb és jobb.

Néha mások kérdeznek rá, van-e még színház, miben vagy benne, mit csinálsz. Illetve sokszor telefonon hívnak, és be kell mondanom, hogy bocsi de nem tok beszélni, mert benn vagyok a színházba. (No persze nem előadás közben, mert akkor ki van kapcsolva a mobilom.)

Úgy gondolom, minden azért történik, mert így a jó. És például, ha minél többet foglalkozom a színházzal, annál inkább jobb fészeklakó leszek.