Nehezen találtam  ki a heti témát. Aztán jött az ötlet: bakiparádé! Elhessegettem, mondván "ebben a témában nem lehet jót írni". Mikor másnap Attilának megemlítettem, akkor azt mondta, ez jó. Hát akkor legyen!

Törött létrák, félre hallott instrukciók, elrontott mondatok és minden ami belefér.

Tőlem minden reggel egy bakim történetét olvashatjátok. És délután pedig olyan vallomások jönnek amelyeket még senki nem hallott! Olyan történetek, amiken lehet röhögni, vagy éppen sírni, vagy akár egyszerre a kettőt. Vagy mi.

Ma már jön is az első hibám. Ez a legelső, amire emlékszem. Bár idővel úgyis eszembe jutna egy olyan, ami ezelőtt volt, de ki tudja! Szóval az első! Gyenge vagyok előadás. Beülnek a nézők, kezdődik, felmegy a fény. Hoppá! Valami nem stimmel, Ancsi miért van megvilágítva a nézőtér bal szélén?

Előzetes tudnivalók: előtte lévő nap vendégelőadás volt. A Vécsey Kamarateátrum lépett fel nálunk. Volt egy olyan kérésük, hogy a bal sarokba világítsak egy lámpával, mert ott fognak játszani egy jelenetet. Én meg is csináltam, minden oké volt.

Egyéb tudnivalók: a Gyenge vagyokban az elején Bélára csak két reflektor világít. És egyébként is be vannak programozva, és nem lehet csak úgy nem világítani egy reflektorral.

Ahogy azt már - gondolom - sejtitek is, ezt a lámpát én nem állítottam vissza, mielőtt elkezdődött az a jelenet , amikor Béla egy telefonnal veszi magát videóra. Itt van az a két reflektor, amiből az egyik Ancsit világította. Ancsi arcát láttuk Attilával, hogy meglepődve néz a lámpára. És mi is hasonlóképpen. Szégyelltem magam, aztán Attila meg csak ott röhögött mellettem. Majd nekiállt kiszedni az összes programból azt a lámpát. Végül megoldódott, és lement az előadás, de soha nem felejtem el Ancsit, amikor ráeszmél, hogy ő van megvilágítva.

Ilyesmi történetek várhatóak még a héten. Olvassátok, nevetgéljetek és kommenteket is lehet írni!