Szóval tegnap ilyen magyar kultúra napja volt. Szerintem tök jó, hogy létezik. Fontos az ilyen nap, amikor ha nem is mindenki, de legalábbis sokan foglalkoznak kicsit az irodalommal, színházzal, filmekkel meg mindenféle kultúrába bele passzírozható dologgal. Mi is megtartottuk a magunk kultúra napját. Eredményes is volt.

Úgy kezdődött, hogy Attila kiírta virtuális társulati ülésünkre(ilyenünk is van), hogy mi lenne, ha összeülnénk és olvasgatnánk egymásnak verseket meg egyebeket. Olyan két ember volt biztos, hogy elmegy. De végül 11-en voltunk, és ez egész pozitív szám.

Én félórát késtem magán okokból, de ott voltam. Bandi nyitott nekem ajtót, öltönyben nyakkendővel. Kicsit megijedtem, hogy így kellet volna öltözni, de beérvén társalgónkba megnyugodva vettem észre, hogy máson nincs ilyen kikeletű öltözék(bár Gabin igen érdekes kompozíció látható, de jó). Leültem, a helyem nehezen találtam, ezt Bandi neheztelte is, mert szűkösen ültünk öten egy kanapén. Majd átültem egy székre, ahonnan Verát nem láttam és feltételezem, ő sem látott mindenkit, úgy ahogy az érkezésem eltelt időben.

Hallottam sok érdekes művet. És például megtudtam, hogy az Akkezdet Phiai egyik tagja verseket is adott ki, és jókat. Hallhattunk Parti Nagy Lajost, aki igazából Cziczó Attila volt. És Ancsitól tök okos dolog volt, hogy nem mondta meg, hogy ez Cziczó, így máshogy hallhattuk. Hiába az előítéletek ilyenek(jó értelemben vett előítéletek). Volt Spiró György híres drámájának, a Csirkefejnek egy jelenete. A két rendőr párbeszéde a kocsmáról, mely remekül megmutatja a magyar rendőrség munkálkodásának főbb tulajdonságait. Meglepően élethű szerintem. Volt Weöres Sándor és Örkény is, ez utóbbit én olvastam. Választásom az egyik egypercesre esett, méghozzá a "Ballada a költészet hatalmáról" címűre. Ebben van az a telefonfülke amely kiköltözik a városból, miután meghallja egy költő és szerkesztője beszélgetését, melyben elhangzik egy feltehetően rendkívül letargikus vers utolsó négy sora. Szerintem marha jó, még így összefoglalva is.

Mindezek után az az ötletem támadt, hogy csináljunk egy dadaista verset. Tudjátok ilyen "Te is írsz egy sort, lehajtod, hogy ne lássuk. Aztán te is és te is..." verset. Ebből az lett, hogy egy olyan szabályt iktattunk be mellé, mely arról szól, hogy az utolsó mássalhangzót is meg kell mondani, így rímel a versünk. Egy aabbaabb rímképletű verset sikerült összehoznunk. Címet ennek nem adtunk így az első sor lesz az.

Az esti fények takarta lényeg...

Az esti fények takarta lényeg,
Hogy lehettek ilyen neveletlenek?
Vérem folyik Dunán, Tiszán,
Már
Mert ez a vers a fészeké!
Sok a kiadás, kevés a lé.
Bennem van a magyarság itt az EU közepén,
Gyönyörű napsugár egy medence fenekén.
Kisfiúként mindig nagyfiú akartam lenni,
Sánta Ferike fagyott csirkecombot akar inni.

Ez lett e remekmű. Felbátorodva csináltunk még egyet, ahol már semmi szabály nem volt. A címmel ugyanaz a helyzet mint az előzőnél, szóval első sor.

A kék fátyol szeliden szeli át az eget...

A kék fátyol szeliden szeli át az eget,
Pergőbben szól a Himnusz Rúzsa Magdival,
Fekete képernyőn fehér Himnusz-mix lebeg.
Vállalhatatlan a magyarságom!
Retek terek keretbe; emberek elrejtve remegve tekernek ezt-azt,
Holnap jövök, ma megyek, most vagyok.
A rák az rossz,
Öttől fél tízig itt voltunk, hadd lobogjon a hajunk!

És Ancsi kiváló ötletére ezzel a módszerrel írtunk egy szonettet is. Egy dadaista szonett. Ez tök jó! Ennek már címe is van.

Narancs lámpafény

Mi a fasznak az az azték szobor?
Sör, vodka, fröccs, tequila, pálinka.
Fent ült, hegyen, lába lóg s arca komor,
És ősszel négyen voltunk Párizsba.

Otthon pokol, ott honol a kóbor szó; bor,
Elmennék este táncolni Náksira.
A francia hölgy lova után lohol,
Az asztalra vágtató ló állítva.

Elnyomok lassan egy füves cigit,
Halovány unikornis száguldozik.
Elmentem; és nem találtam meg Brigit.

Mint egy részeg kocsmáros, káromkodik.
Kence- fice, foci, fecni, pici,
Ki az aki erre vállalkozik?

Szerintem egészen jól sikerültek. És így a magyar kultúra napján alkottunk valami olyat ami számunkra biztosan felejthetetlen. De még az is lehet, hogy egyszer megtalálják a kézirataim között és iskolai tananyag lesz. Aztán a sok kis lurkó azt elemzi, vajon mire gondolt itt a költő. Ez egy teljesen elképzelhető jövőkép. Szerintem.