Egy-egy hibázás, szövegtévesztés, elbambulás, rossz mozdulat tud olykor kellemetlenségeket okozni, de néha jól sülnek el. Személyes tapasztalataim szerint akár jól, akár rosszul „sikerül" egy baki, vagy kizökkenti kisebb-nagyobb mértékben a játszót, vagy észre sem veszi, vagy a hiba pillanatában már el is felejti, hogy az megtörtént; sajnos még egyszer sem segített egy jelenetben sem.

Minden előadás más, így minden előadásban különböző bakik különböző mennyiségben fordulnak elő. Néha a szövegtévesztés, egymás szavába vágás minden ötödik percben előfordul, vagy, hogy az egész előadás alatt maximum egyszer vagy kétszer. Talán ezt szokja meg leghamarabb a játszó. Persze vannak különleges esetek, mikor valaki elfelejti a szöveget, vagy végszó után nem mond egy fontos mondatot, mert épp nem koncentrál eléggé; ez tud olykor kellemetlen pillanatokat okozni, mindig máshogy lehet segíteni a partnernek. Egyszer egy Májlájt alatt rossz végszót mondtam be, amin a többiek annyira meglepődtek, hogy sehol nem tudták folytatni, és majdnem mindenki elnevette magát. Ezt persze észrevette a közönség is, tudták, hogy hibáztunk, nevettek egyet, majd folytattuk az előadást. Egy Romantika alatt elfelejtettem bemutatkozni, amiből Bandi húzott ki: egyszerűen rákérdezett a nevemre.

Persze nem minden eset ennyire egyszerű. Egy Májlájt alatt égve maradt a fénypultról nem vezérelhető konyhai lámpa „áramszünet" közben. Igazából makogtam valamit valami biztosítékról, aztán egyszerűen csak kisétáltam és lekapcsoltam a lámpát. Volt, hogy valakit a valódi, és nem a szerep nevén szólítottam, de volt olyan is, hogy elfelejtettünk kellékeket bevinni a színpadra. Előbbit nem lehet javítani, utóbbinál improvizálni kell, bár néha ez nem olyan egyszerű.

Egy iluska.wb alatt az egyik jelenet közben, mikor elnyomtam az égő cigit (szerep szerint sietnem kellett vele)... vagyis azt hittem, hogy elnyomtam az égő cigit, felmarkoltam a földről, de a fele még parázslott. Fájdalmas 15-20 másodperc volt, míg kiértem a takarásba. Az egyik talán legmegrémisztőbb „baleset" egy Romantika alatt történt, mikor is az eléggé bő gatyát rajtam tartó vékony pánt föladta a szolgálatot, így egy perc alatt, a következő jelenetemig kellett gyorsan kitalálnom valamit, hogy a színpadon ne alsógatyában, bokáig lecsúszott nadrágban kelljen állnom: azonban szerencsére ott volt Ancsi, hogy egy sichereistűvel megtartásra bírja az amúgy már a térdemnél lifegő ruhadarabot. Egy Májlájt alkalmával viszont még jól is sült el a hibám, bár majdnem Vera testi épségébe került: az őt elütni akaró matchbox elé úgy sikerült belépnem, hogy majd fél métert csúsztam, és nagyjából öt centire voltam attól, hogy magammal sodorjam Verát is. Míg én áldottam előadás után az eget, hogy nem történt gond, addig Attila a megbeszélésen kijelentette, hogy tetszett neki ez a megoldás, a nézők is nevettek a látszólagos (azt mondta, hogy azt hitte, hogy direkt volt) bénaságon, így nyugodtan ismételjem meg. Hát, azóta sem sikerült, szerencsére.

Eddig egyik hibázásom vagy hibázásunk sem okozott káoszt vagy teljes leégést a színpadon. Ilyet nem is szeretnék, viszont egy-egy előadás végén jókat szoktunk szórakozni a kisebb-nagyobb hibáinkon.