Miképpen kezdetben, úgy most is full amatőrként érzem magam. Ez azért lehetséges, mert életemben először most szerkesztek blogot ebben a pillanatban. Szóval előre is elnézést kérek, ha ennek az egésznek ilyen „kezdő” szaga lesz, én megpróbálok ez ellen mindent megtenni, aztán meglátjuk, hogy sikerül-e.

Tehát, mint heti blog-szerkesztő arra gondoltam, hogy mi lenne ha… és még azelőtt elhesegettem a gondolatot mielőtt materializálódhatott volna. Ezt eljátszottam megint, aztán megint egészen addig pontig, amikor felvillant haloványan az ihlet az ihlettelenségben: legyen a téma az, hogy miként tudjuk használni a színházban szerzett tapasztalatainkat az életben. (Jó, igen, bocs, nem valami nagy ötlet, de az egyenletesen gyorsuló időben és végső kétségbeesésemben  csak erre jutottam.)

Aztán Attila részéről jött a kérés, hogy legyenek színészélmények, meg próbanaplók, ezért azt gondolom, hogy ez egy igen csak színes hét lesz. Vagy, ha nem is színes, azt mindenképp megígérhetem, hogy kaotikus lesz. Ezt biztosra tudom garantálni. Mindenesetre én még visszatérek egy írással a témával kapcsolatban a mai nap során, remélem nem lesz túlontúl unalmas és érdektelen, bár… ezekről majd később.

Én a heti blog-szerkesztő voltam, hajnali x óra, x perckor, még hallotok felőlem. Legyetek jók, olvassatok sokat és járjatok színházba. Csuma.