Avagy, mikor még sötét volt a középkor

Egyszer volt, hol is volt, talán nem is... DE! Volt, van, lesz! A tudás hatalom, és nálam van mindkettő. Persze, hogy enyém mind a kettő. Mert ha az egyik nálam van, nálam van a másik is. Értitek? Dehogy értitek! Vissza a gyökerekhez!

Rólatok beszéltem, gyökerek!

Születésem célja, hogy én uraljam a világot, senki más. Ha ez nem tetszik, akkor is ez van. Mivel nálam van a... A HATALOM! Nem figyelsz? Bár ideje létemnek titkos (ha elmondanám, meg kéne öljelek), az biztos, hogy mindig is voltam. A kérés az volt, mondjam el, milyen voltam tíz éve. Hát ugyanilyen. Én nem változom. Soha!

Csak annyit árulhatok el, hogy tíz éve még volt iskola, de nekem köszönhetően ma már nincs. Akkor már azt is elmondanám, hogy ezelőtt tíz évvel még nem volt ennyi gondom. Az idő gyorsan telik számotokra, kis halandó, a világról mit sem tudó, a baj elől mindig elfutó embereknek. De nekem, akinél a... na mi van?... A TUDÁS! Komolyan mondom, minek is mondom el ezt, úgysem értitek. Szóval nekem tíz év olyan, mint nektek 5 perc. Én olyan régóta irányítok, hogy csoda, hogy meg nem őrültem még. Mint Néró, az aztán nem semmi figura volt. Én szerettem hallgatni a verseit. Amúgy én is szoktam költeni. Mindjárt meg is mutatom.

A kor amiről még nem hallottál

Egykor, mikor egy korty bor
Is kór volt, a patkánytól.
Egykor, mikor egy olcsó kör
Is kór volt, a patkányoktól.

Én ott kormányoztam, mit
Mit? Hisz nem volt ott tudás.
Én ott korholtam le, kit
Kit? Hisz nem volt ott hatalom.

Ó mily borzasztó a moly
Rágta sorsom, mely az én
Kezemben súlytalan komoly
Tudás, komoly hatalom
Hol van az italom!?

Jó mi? Hát nem hiába. AmiKOR (érted?... dehogy érted) a sok ember mocsokban tapicskált a romokban, melyek ókori városaikból megmaradtak, és az újjáépítések megragadtak, sokszor támadt kedvem írni, miközben a dadákat hallgattam ríni. Még ma is megy, hogyne menne! De mivel régen volt, már nem emlékszem mindenre. DEHOGYNEM! Hisz nálam van... Á, hagyjuk!

Visszatérve a gondokhoz: tíz éve gondtalanul folytak dolgaim. Az emberek mentek a maguk feje után, az álhatalom irányítói is hülyék voltak észrevenni a gondokat, így nem kellett közbeavatkozni. Hiszen egy jól felépített rendszer működteti önmagát. És szerencsére sikerült az emberekből olyan hülyét csinálnom, hogy na! De nem maradt ám így. Pár éve beleavatkoztak ügyleteimbe. De nem hagyom! Belefogtam a hadjáratba, melyet a mai napig folytatok, és nyerésre állok. Mert nem hagyhatom, hogy az emberek újra rájöjjenek, hogy a szaros kezet elkerülhetik, ha levelet használnak. Mert miből lesz a tudás, he? Hülye azért nem vagyok, el nem mondom. Inkább olvassátok el. Itt van ni. Egy kis segítség: 311. Ha tudod, mi ez a szám, zseni vagy. Szóval ennyi lennék, hisz ha többet is mondanék, még rájönnél, hogy én vagyok az egy meg egy, aki ugyanannyi mint az egyszer egy.

Jobb, ha vigyázol, mert látlak! Én mindent látok. Lehet, hogy az az ember vagyok, aki a szomszéd szobában „TV-t néz", de mi van, ha én vagyok az, aki minden reggel mosolyog rád vissza a tükörből?