Nélkülem is készülhetnek jó előadások. Hát persze! Hiszen nem is gondolom azt, hogy csak az jó, amiben én is szerepelek.

Sok előadást láttam már a színházunkban és nincs olyan, amit kedvencemként tudnék kiemelni. Több olyan is van, amely jobban tetszik a másiknál, de nem tudok különbséget tenni a legjobbak között.

Amelyeket mégis a többinél jobban kedvelem: az a FÉM és az Iskolapélda.       

A FÉM-et még az Új Színházban láttam Cziczó Attila rendezésében. Annyira szerettem, hogy többször is elmentem megnézni az előadást.

 Az Iskolapélda összességében tetszett, úgy ahogy volt. Az elejétől a végéig ámultam és bámultam. Nagyon sajnáltam, hogy nem játszhatok benne. Szinte majd megszakadt a szívem, annyira szerettem volna. Annyira jó volt és annyira tetszett az egész hangulata, főként az első (kétfelvonásos) verziónál. A színészek közül Jánt és Andrist emelném ki, meg Nanni Beretva Istvánját A Beretva volt a legeslegkedvencebb részem! Ján játékát meg amúgy is szeretem mindig. És ahogy táncol... az mindennél jobb!

(Koncsol Ján, mint Igazgató az "Iskolapéldában" - szerk.)

Természetesen, mikor általános iskolás koromban megnéztem a Lúdas Matyi-t és a Pál utcai fiúk-at, akkor azokat kedveltem, de ma már nem az ilyen előadásokra vagyok kíváncsi.

Most jobban szeretem azokat az előadásokat, amelyeket a színházunkban játszunk. Sokkal közelebb állnak hozzám és jobban a szívembe tudom zárni őket. Ha azt mondanák nekem, hogy egy csoportban szükség lenne rám és azt szeretnék, hogy hozzájuk tartozzak, nem mennék. Én itt érzem jól magam.