A rajongás iskolapéldája 7 részben
Nélkülem is lehet jó előadást csinálni. Igen, ez egy egyértelmű állítás. Példának okáért mondjak ilyet? Vigyázat, ez egy iskolapélda lesz!
( a teljes tanári kar az "Iskolapéldából" - a szerk.)
Amely csak a társulat számára látható. Az előadás még nem volt kiforrott, teljes mértékben érthető. Voltak benne számomra homályos részek, melyek később kitisztultak. Már akkor a rabja lettem és ez máig nem változott.
2.példa: Az Iskolapélda két felvonásban
Több olyan jelenetet tartalmazott, mely később már nem volt az előadás része. Személyes kedvenceket. A nő monológot vagy Erős István a nézőket kitessékelő mozdulatát.
3.példa: Az Iskolapélda Zsófival
Azt megállapíthatjuk, hogy Miklós Zsófi egy jelenség. Hosszú hajával, szép arcával és színészi játékával mindenkit elvarázsolt. Monológja megrengette a nézőteret és nem csak a férfi "szíveket".
( Miklós Zsófia és Ján Koncsol az előadásban - a szerk.)
Új, más, rövidebb. Ugyanúgy szerethető és elgondolkoztató volt, de hiányoztak a kihagyott részek, jelenetek azok számára, akik látták az előző, az eredeti verziót.
5.példa: Az Iskolapélda Katával
A hiányérzet erősödik. Zsófit először ebben az előadásban láttam. Számomra az Iskolapélda egy volt Zsófival és kezdetben Zsófi is egy volt számomra az Iskolapéldával. Furcsa volt nélküle látni az előadást. Kata is remekül alakította a szerelmes és szerelemre vágyakozó tanárnőt, de mégis éreztem, hogy ez már nem ugyanolyan.
6.példa: Az Iskolapélda Máté betegsége alkalmával
Amikor beértem a színházba, hallottam a hírről, hogy Máté beteg, nem tud játszani. Mi lesz? Nem lesz előadás? De volt. Máté nélkül. A portás ősgonosz szerepét Cziczó Attila, a takarítónőét pedig Kiss Boglárka játszotta. Előtte mindketten féltek, de végülis egy jó előadás sült ki belőle. Nagyon vicces volt és emellett rémisztő. Az egészet végigizgultam a nézőtéren, elfojtottan kibuggyanni akaró nevetésem az Attilára nem éppen passzoló jelmezek miatt, de összességében szépen megoldották ezt a váratlan helyzetet.
7.példa: Az Iskolapélda búcsúelőadása
Nem tudom, hány alkalom volt életemben, mikor ennyit nevettem. Szerintem a két kezemen meg tudnám számolni. Így látni az Iskolapéldát nagyon furcsa és rendkívül szórakoztató volt. A társulat tagjai verekedtek a helyekért, hogy ők is lássák a búcsúelőadásokon megszokott váratlan helyzeteket, poénokat. Mi már előre tudtunk egy-két ilyen megviccelésről, de volt, hogy minket is megleptek. Szép lezárása volt a kedvenc fészkes előadásomnak.