2013. március 13. - nem/más

Az előadás érdekessége, hogy megörökítettük azt az utókor számára. Ez egyrészt azért "érdekesség", mert emiatt még az ezelőtti előadás végén elmondta nekünk Attila, hogy nem szeretne hibákat, másrészt pedig azért, mert ilyenkor mindenki annyira koncentrál, hogy abból vagy egy nagyon-nagyon jó előadás lesz, vagy katasztrófa.

Ez alkalommal (állítólag) nem volt rossz az előadás, de mivel kedves Máté engem kért meg, hogy írjak színészélményt, elmondom, mi volt az általam okozott katasztrófa.

A második jelenetben, amikor Vivi és Bella találkozik, sikerült nagyjából a felére rövidítenem az eseményeket. Ez nem is lenne akkora baj, ha 1: nem maradnak ki fontos információk, 2: ha a színpadon észre sem vesszük és ezért nem kezdünk el jelenet közben agyalni, hogy hogyan is lehetne helyrehozni a károkat. Ezek közül szerencsére csak a 2-es pont valósult meg, így (talán) a nézők nem vették észre a dolgot, de mégsem jó látni azt, amikor elrontok valamit és látom a körülöttem lévőkön, hogy ők próbálják helyettem helyrehozni a hibát.

A legközelebbi előadás pedig nagy valószínűséggel még nagyobb izgalommal fog telni, hiszen a Fészek Színház hagyományaihoz híven, már most mindenki azt tervezgeti, mi lesz az, amivel meglepjük a többieket: darabtemetés jön! Mindezt fél áron... (Ez volt a reklám helye.)