Romantika a Fészekben - Megírom!

Március 6-án délután - csodával határos módon - nyertem 2 jegyet a Fészek Színház aznap esti előadására. Csak egy kérdést kellett helyesen megválaszolnom facebookon, és máris írtak, hogy szeretettel vár a 2 belépőm a színház bejáratánál. - Schmidt Gréta írása, Romantika című előadásunkról. -

77.jpg

Nagyon megörültem, mivel tényleg soha, de soha nem sikerült még nyernem semmi ilyesmit! (Emlékszem, még tombolán is csak akkor kaptam nyereményt, amikor jó fejségből az összes számot kihúzták.) Na, mindegy, tehát régi sérelmeimtől megszabadulva nagy volt a boldogságom, már csak azért is, mert egy kedves egyetemi barátom, Miklós Máté, aki szintén tagja a társulatnak, sokat mesélt a Fészek Színház csodacsapatáról, így hát tényleg nagyon kíváncsi voltam.

Mivel még sosem jártam azon a környéken, a kelleténél jóval hamarabb elindultam, biztos, ami biztos. Sajnos aznap már senkit nem tudtam beszervezni, ezért egyedül mentem. Mint kiderült, több mint fél óra volt még kezdésig, de szerencsére épp Máté volt az ügyelői poszton, így addig se unatkoztam, sőt még neki is tudtam segíteni ezt-azt.

Aztán 7 után pár perccel bevezettek minket egy aranyos kis terembe, ahol kb. 30 néző férhetett el, ettől még barátságosabb hangulata lett az egésznek. Semmit nem tudtam előzetesen a darab sztorijáról, így mikor elkezdődött, nagyon meglepődtem. Ha az ember egy Romantika c. előadásra ül be, automatikusan elkezdenek mindenfélék eszébe jutni arról, vajon miről is szólhat majd egy darab ilyen címmel. Velem is ez volt a helyzet, de amit ezután láttam, minden elképzelésemet megcáfolta és felülmúlta.

A sztoriról csak annyit, hogy nem egy szokványos kis szerelmi történet, amire az ember egy ilyen címnél számítana. Annál sokkal, de sokkal több, mélyebb, csodálatosabb dolgoknak lehettem tanúja. A cselekmények központjában egy különös roma család, és annak néhány közeli barátja állnak. Miközben mindennapi életükbe nyerhetünk bepillantást, fény derül különös háttértörténetekre, rég elkövetett hibákra és azok következményeire, szerelmi csalódásokra és új szerelmek születésére. Mindeközben pedig a Gabriel G. Márquez műveiből már jól ismert misztikusság, mitikusság lengi körül az egész történetet. Nem véletlen tehát, hogy a darabban a soha meg nem haló nagyanya folyton a Száz év magányt olvassa…

Már az első pillanattól kezdve lehengerlő a fiatalabb és a már tapasztaltabb színészek játéka is. Így nem véletlen az sem, hogy - egy-két kivételtől eltekintve- minden karakter menyire szerethető. Kezdve a még naiv, szeretetre és igaz szerelemre vágyó kislánytól annak szüleiig, a vicces, nagyszájú fiatal szomszédasszonytól és románcaitól kezdve az Indiánig mindenki zseniálisan hiteles és odaadó alakítást nyújt. Sőt, még egy magyar fiúcska is belekeveredik valahogyan a történetbe, és csak Isten (vagy talán az ördög lánya?) tudja, hogyan oldódnak meg a problémák és teljesülnek be a szerelmek.

Na meg persze én is tudom, de nem árulom el. Mindenki menjen el szépen a Fészekbe, és nézze csak meg maga, mert ha nem, óriási élményről marad le.

Szeretném megköszönni a lehetőséget, mert egy csodálatos előadásban lehetett részem, amely tele van humorral, de mégis mélyen megrendítő, komoly igazságokat tartalmazó történet, zseniális zenei aláfestéssel és rendkívül tehetséges ifjú színészekkel, akikre érdemes odafigyelni, mert bármelyik profi nagyszínház megirigyelhetné a tudásukat!

Még egyszer köszönöm és mindenkinek csupa szeretettel ajánlom a Fészek Színház előadásait!