Tegnap jöttünk haza a táborból. Egy melankolikus vasárnap este után pedig ideje nagy levegőt venni, összeszedni magunkat és nekivágni a hétnek egyenesen előre nézve – közben titokban hátra-hátra pillantva.

A héten régi táborozók és (a fináléban szó szoros értelmében) zöldfülűek fogják elmesélni, mit is adott nekik ez a két hét, mit tettek hozzá ők, mennyire elégedettek magukkal, az együtt töltött tíz nappal és annak végeredményével. Arról sem feledkezünk meg persze, hogy eltelt újabb négy év, elértünk az utolsó hagyományos Cziczótáborhoz Zalamerenyén.

A tíz nap úgy telt el, hogy észre se vettük, pedig annyi tartalommal töltöttük ki az idei tábort, hogy végiggondolni is nehéz. Fáradtan, de elégedetten-boldogan és szomorúan-letörve (ez a katarzis?) értem haza. Gyomorszorítóan furcsa városban lenni... Ezt a gondolatot talán még befejezem, de most következzenek a többiek.