Nagyjából (talán) két hónapja kezdhettünk el próbálni, mikor - hidegvízként a nyakunkba - meg kellett válnunk a csapat két tagjától. Vendégszínészeinknek, egymástól függetlenül, ilyen-olyan okok miatt kellett kilépniük. Mivel egy pillanatra sem merült fel bennünk a nem folytatás kósza gondolata sem, hamar túl kellett lendüljünk ezen.

De nem is kellett olyan nagy lendületet vennünk mindenki határozott volt, Attila az élen, már voltak is ötletei az utánpótlásra, de még milyenek! Kész a tökéletes csapat, kezdhetünk. Na és itt jöttek a nagy lendületek, amikor minden jelenetet újra kellett kitalálni, sok jó ötlet elhagyásával, kárba (egyáltalán nem) veszett munkával. Viszont értettük egymást, rengeteg sokat beszélgettünk a darabról, oda és vissza is, gondolkoztunk, erőlködtem, és volt, hogy sikerült! Egészen sokszor, amúgy. És mennyivel izgalmasabb együtt össze is rakni egy darabot, nem csak játszani. Ráéreztem nagyon a színházcsinálásra, ahogy mondják. Figyelek,lassan fel is fogom, aztán egyszer talán belejövök.

Szóval élveztük, fáradtan, jókedvűen, meg rosszkedvűen is, mindig és sokat próbáltuk. Bálint keveset aludt, Ajna elkésik, az állandóan visszatérő motívumok, de persze minden egyéb el sem képzelhető gondocskák között elevickéltünk idáig, dehogy evickéltünk, berontottunk! Berontunk, csütörtökön. A júliusi munkabemutatón nagyon jól éreztem magam, azt gondolom, mindenki más is. A környezet pedig: SZÉP. Színes meseházak és paloták, színek! Ízléses és megnyugtató, barátságos, otthonos, minden jó, amit még mondhatnék erről, a lényeg, hogy mennyire sokat számít a hangulat a színpadon. A helyen, ahol vagy, pontosabban.

Nekem nem tett jót a szünet, ami ez után következett, csak augusztus végén kezdtünk újra próbálni. Előtte leültünk megbeszélni a változásokat. A néhány kis változást. Kellettek nagyon, csináltuk. Nehéz volt kikászálódni a nyárból, és újra nekilátni, kevés idővel és ellustulva. A csiszolódás a végéhez érkezni látszik, egyszer talán kész leszünk. Kész vagyunk? Szerintem igen, de amilyen kiszámíthatatlan ez a színház dolog, még bármi lehet!

Három, kettő, ezeregy! Sajnálom, kihagyhatatlan.