Igen, ez még csak az első alkalmam volt itt, de már rengeteget hallottam róla. Egy utcafesztivál mindenféle színháznak, mindenféle méretben. Kicsi. Nagy. Szép. [Direkt] csúnya. Jó és [nem direkt] rossz.

De hogy erre ILYEN sokan jönnek?! Engem megdöbbentett.

Idén a program igazán „fészkes" volt és azt tapasztalhattuk, hogy az emberek kedvelik a „fészkes" dolgokat.

Szegény Barabás Tamásunk már alig győzte a gyerkőcöket felrakosgatni a létrára, hogy mind szedjen magának egy ajándékot („kincset" ahogy ő nevezte) a fáról.

Tia, Gabi, Zsófika (és minden más lány, akit most kihagytam) tömeges mennyiségben osztogatták a szórólapokat, és több ember állt meg a pavilonnál érdeklődni, mint akik csak fogták a papírjukat, és továbbálltak.

És az installációk... istenem, azok a pillanatképek.

Attila és Nanni szörnyen belassított néma dubstep tánca sok emberrel hitette el, hogy mi bizonyára "Hegyhátról" jöhettünk.

Na meg M&M táncpárbaja a MOHA előadó művészeivel, mint egy Dávid és Góliát harc, ahol az utcatáncos helyt állt egy profi táncművésszel szemben. Máté nem adta fel, kitartott, táncolta tovább a saját világát, amiért jutalmul az előadásuk végére táncpartnerek lettek „ellenfelével?". Plusz kapott egy olyan övön aluli ütést, hogy rögtön véget is vetett a helyzetnek.

Ha mindig ilyenekből áll ez a fesztivál, akkor kénytelen leszek a „kihagyhatatlan" kategóriába helyezni ezt az eseményt. Fárasztó volt, de rég nem láttam ennyi elégedett, „jó munkát végeztünk" arckifejezést. És igen, jó munkát végeztünk. Ha lehet az ilyet munkának nevezni...

És hogy milyen volt a Color House? Arról majd ír más!