"Fel lettem kérve" írásra, tehát írok. Ha nem jegyzem meg, hogy felkértek, titeket akkor is éppoly meglepődöttséggel fogadna az írásom, mint így, mert honnan kéne tudnotok, hogy ki lett felkérve és ki nem?

Megpróbálok nektek egy olyan írással szolgálni, amitől minden kedves olvasó agytekervényeinek borzasztó bonyolult hálója, milliónyi, sőt billiónyi sejtjeivel - miket még ha nem is látunk szabad szemmel, vannak, használjuk - érdekesnek találjon. De legalább végigolvassa. Témát nem nyomtak elém, tehát nem egy muszájszagú írásról van szó. Írok és kész. Csak úgy. Olyat, amin sokáig fogtok őrlődni, hogy megtaláljátok benne az értelem akár apró csíráját. Ez aztán egyeseket igen felhúzhat idegileg, ezért kérlek benneteket, hogy amint úgy érzitek, hogy a vérnyomásotok exponenciálisan megindul felfele, azonnal tartsatok szünetet! Előbb-utóbb azon kapjátok magatokat, hogy töritek a kobakot, hogy mi a fityfenét olvastatok, esetleg mit nem - vagy csak részben - értelmeztétek jól, vagy értelmet kerestek a semmiben.

Olyan ez, mint egy verselemzés. Mindenki azt lát bele, amit akar, csak a költőt nem szabad belemagyarázni. Vagy akár vannak olyan jó filmek is, amiket megnéztek egyszer, nem értitek, de tetszik, majd megnézitek még egyszer, várva a megvilágosulásra, eközben elveszti a film a kezdeti pozitív benyomást, így az értelmet akár ha el is nyeri a film, a tetszéseteket már biztos nem. De mielőtt újra belefutnátok a csapdába, hogy elölről kezditek olvasni az egészet, majd párás szemmel rájöttök, hogy titeket átvertek, mivel az egésznek nem volt semmi értelme, maradjatok velem. Ha már eljutottatok idáig, ne adjátok fel!

Ahogy témája még mindig nincs az írásnak, úgy még azt se lehet eldönteni, hogy egy élvezettel végigolvasható esszét, avagy csak egy darabot, masszát látsz magad előtt ami akár már ennél a sornál is elvett tőled 1,5 percet. Ügyesebbeknek csak 1-et. (Egy korábbi írásomban már taglaltam az esszé fogalmát, de megint megteszem azok számára akik nem emlékeznek rá: "Az agy gondolatainak szabad folyása; egyetlen, nyers mű, s nem szabályszerű, rendezett alkotás." - Samuel Johnson. Én azt hiszem, ezeknek a kritériumoknak nehéz lenne nem megfelelni. És az agyunk gondolkodásra rávételéhez nem is kell téma. Mert azt már megtanultuk, hogy valamire mindig gondolunk.) Nincs még vége, így ezzel a kérdést hátrébb tolva nézzünk szembe a fontosabb tényekkel. Az, hogy még velem vagytok, már-már elismerést érdemlő teljesítmény. De álljunk meg egy szóra! Nehogy azt higgye egyetlen olvasó is, hogy az engem ért szegényes ingernek köszönheti eme hosszúra nyúló sorokat. Mert ama szegényes történések sorozata, amibe belecsöppentem, nem is olyan szegényes, mint bárki gondolná. De egész egyszerűen az agyam nem tudom, és nem is akarom megfékezni az ellen a baklövésnek tűnhető tény ellen, hogy csak úgy írjak azt, amit szeretnék, ami kijön. Most épp belőlem ez jön ki, de ne ijedjen meg senki, nem vagyok beteg. Lehet, hogy holnap mást írnék. De az is lehet, hogy ugyanezt. Kevés rá az esély, de megvan.

Olyan ez, mint a lottó. Ebben a szent minutumban az jutott a fejembe, hogy ha mondjuk ide elrejtenék egy részletet a készülő darabunkból, mondjuk annyit, hogy audi s nyolc, akkor azt egy nyereményjáték formájában meg lehetne kérdezni tőletek, hogy mi volt az a részlet, amit megtudtatok a készülő előadásunkról. És aki van olyan kemény (mint a vda, vagy a grafén), hogy még mindig követett ez idáig, az ingyen jöhet minden előadásunkra. Most nem véletlen túloztam, mert nem lesz ilyen akciónk, bármennyire is megérdemelnétek ( ti az olvasók koronázatlan királynői, királyai). De helyette lehet olvasni tovább!

Mert megtehetem azt, hogy fogom magam, írok egy oldalt, hogy aztán az felkerüljön az internet legalább olyan nagy katyvaszába, miről már beszéltem az agyunk kapcsolatán, s aztán azt egy bizonyos mennyiségű embercsoport elkezdi olvasni, és ennek a csoportnak egy igen kicsi része végig is olvassa azt, egy színház blogján. Még mindig nincs témám, de sebaj, nincs kötöttség így arról írok, amiről akarok. Ha teszem azt belefutok az értelmetlen soraim véget nem érő tengerébe, hát fussak. Most mindent szabad. Azt írok le, amit csak akarok. Ekkora szabadságot úgy is ritkán kapunk manapság. Olyat csinálni, amit csak akarunk. Ha akarom, kritizálhatom az eddigi írásaimat, vagy másokét. Kérem szépen! Miért írtam mindezt le? Mi köze ennek a színházhoz? Elindítom a gondolatmenetet, elültetem a csírát, de ti fejezzétek be! A(z)(olvasó, hallgató, néző) közönséget kiszolgálni akárhogy lehet, de ...

Tovább is van mondjam még?