2013. október 13. és 14. - 1001

Vasárnap családias hangulatban telt az 1001, és mivel a tükörteremben játszunk, nehezebb dolog a tér betöltése. Ennek ellenére úgy érzem, remekül megoldottuk. A kisszínházi előadásoknak az egyik előnye és hátránya is egyben, hogy egymásra van utalva a közönség és a színész. Egyik félnek sincs sumákolás, ha hiba történik, ha a figyelem épp máshol kalandozik... könnyebben kiszúrható. Félreértés ne essék, a nézők figyelme hiánytalan volt, bár bátortalanok voltak, mert láttam, ahogy visszafojtották a nevetésüket. Szerencsétlen színjátszók pedig azon kattogtak, mit rontottak el. Semmit, csak sehol egy húzóerő, aki feloldaná a gátlásokat. Még azon is gondolkodtunk, felfogadunk beépített embereket, akik magukra vállalják ezt a tisztséget.

Hétfőn nagyobb létszámú közönség előtt játszottunk. A félidő után merték már vállalni a nevetésüket, és nem csak épp hallható kis kacarászások csendültek fel. A csapat topon volt. A nézők pedig vevők ránk. Annak ellenére, hogy kisebb technikai problémák merültek fel, amit a színházi technikusunk H. Máté nagyszerűen orvosolt (tudjuk, mert jó vagy), de magunknak se engedtük meg, hogy kiessünk a szerepekből. Szerintem ez azért lehet, mert már bízunk egymásban annyira, hogy bármi történjék, megoldjuk!