A hétvége statisztikája: négy saját és két vendégelőadás, legalább 27 óra a színházban, nagyjából fele ennyi alvás, programok: pipa; hangulat: pipa; társaság: pipa. A kávépénz-tartozásomat most inkább nem írom le...

A péntek családias, fészkes hangulatban telt. A gödöllői Club Színházasok csak másnap érkeztek, így az esti Gabriella kevés nézős, de épp olyan feszült és pörgős volt, mint ahogy azt megszoktuk tőle. Másodszor láttam, más szemszögből, mint legutóbb (oldalról). Na jó, szóval azóta én is fészkes lettem - bár ez az előadás szempontjából nem sokat számít, pont úgy izgultam végig, mint elsőre.

Ezt követte a hárompluszegy fellépővel büszkélkedő házi Fészek Slam, többnyire csak nekünk, magunk között, tőlünk - illetve egészen pontosan Cz.Attilától, a két Mátétól (M.Máté műve szinte sértően jól sikerült - ahogy azt tőle megszoktuk) és a ráadás pedig Tamástól: a "Miért nem fogok most előadni" című előadás.

Hogy magamat ismételjem: a gödöllői Club Színházasok csak másnap érkeztek. Első produkciójuk, a "Mission: University" - humoros, könnyed, (nekem) aktuális. Fiataloktól fiataloknak, bár a témaválasztás végzős gimnazistaként - mily meglepő - nem nagyon nyerte el a tetszésemet...

Az esti produkció, "A fiú álma" sokkal elvontabb, komolyabb hangvételű, és talán összeszedettebbre is sikerült. Őszintén szólva nem sokat tudtam erről a csapatról, szóval előítéleteim nem voltak. Így ez után a rövid látogatás után ami a leginkább feltűnt velük kapcsolatban, hogy sokkal tudatosabbak, precízebbek helyenként, mint mi. Szóval mások. Ami nem baj - sőt, kifejezetten örülök, hogy ilyet is láttam! (Hát igen, amit az okosok mondanak, hogy mennyit tanulhatsz belőle, ha a másikat nézed - lehet benne valami...)

Ami még a szombatot illeti: Hun vagyunk? (Hát színházban...) Borzalmas szóviccet félretéve, iszonyatosan kíváncsi voltam erre az előadásra. Egyrészt azért, mert régen láttam (még a nemfészkes-szemszögből), másrészt Kátya 2.0 miatt. Az eredményt mindenki nézze meg maga, érdemes!

A vasárnap volt a punnyadós nap. Color House - azért szabad téren jobb (kevésbé hallani, mikor a szereplők koppannak a földön) - bár a nézők még így is "röhögtek a nevetéstől." Laza hangulatú imprózás a Club Színházasok maradékával, majd lezárásként egy kevésnézős 1001. A színészek kitartása figyelemreméltó, ha a karnis beleszakad, akkor is lenyomják az előadást...

Valami ilyesmi volt a mi idei Kisfesztünk. (Megkoronázva egy kis éjszakába nyúló takarítással - mert anélkül már nem is lenne az igazi...)