Nézzük csak mi a helyzet. A második felvonás vége még kissé lapos, esetlen, szövegtudás nélkül leledzik. Szoktam mondani hasonló helyzetekben, hogy lejjebb nem esik.

Most mondjuk éppen kicsit zavar, hogy a legtöbb próbafolyamat során menetrendszerűen eljön az a nyüvedék úgynevezett "mélypont", amikor csak úgy "mélyen" vannak a dolgok. Egy dühszerű izé lappang a susnyásban, amit el kéne hessegetni. Ráadásul utoljára bő egy hete volt próba, tehát volt rá bő hét napunk, hogy kicsit őrlődjünk, bizakodjunk vagy szöveget tanuljunk. Sőt még a keddi találkozás sem próba, hanem "csak" smink-, haj-, jelmezpróba és plakátfotózás volt, amik persze esszenciális tényezői a majdani előadásnak, de közben befurakodott az agyamba a gondolat, hogy csodaszépen is jól el lehet bénázni a nem eleget gyakorolt jeleneteket.

Aztán persze teret engedek annak a gondolatnak hogy "ugyan már, eddig is minden előadás elkészült rendben, még akkor is, ha csak a finisre". Meg aztán a sminkpróba is elég jó hangulatban telt ahhoz, hogy ne nyomasszon annyira dolog. A tükörterem egy nagyszabású fotózás helyszínévé alakult, ahol nyolc órában Carolina smikelt, hajakat csinált és igen, ehhez most el lehet képzelni egy nagy kacsintást is: sebeket hegesztett és öregített. A sminkes, a hajas, a maszkmester: legalább három ember munkája egy "rendes" színházban. A rendetlenekben meg minden kicsit más. A másik duracellatombomba, Ancsi meg sem állt, szerintem még akkor is dolgozott valamin, mikor én már álomtalan kómában durmoltam otthon, miután a színházteremből kiszűrődő Fishmojopróbát még hallva kicsoszogtam a kijárathoz, elbattyogtam a megállóba, majd hazabuszoztam. Eredményes nap volt, annak ellenére, hogy jelenetekkel nem foglalkoztunk, de annál többet pózoltunk (várom már azt a kaput és a plakátot).

A "nagy kihagyás" eredménye pedig, hogy tegnap bevettük magunkat a Jemolba és vasárnap karikás, de remélhetőleg csillogó szemekkel jövünk ki, az előadás pedig erős alapokkal, ütős kulcsjelenetekkel rendelkezik, amiken már csak finomítani kell. Már úgy várom hogy kész legyen! Ez már szinte karácsonyi várakozás. Vigyorral teli szájjal akarom már kimondani: megcsináltuk! Mondjuk abban is van negatívum: vége lesz a próbaidőszaknak, ami kiválóan telik.