Kölcsönkenyér visszajár. Most megkapja „A” Nanni amit én kaptam tőle.

A Káéletben láttam először. Az előadás eltávolított a csapattól, mert annyira jó volt, képtelenségnek tűnt, hogy bárki közülük hajlandó legyen beszélgetni velünk, vidéki kis amatőröcskékkel. Nanniról sem voltam eltérő véleménnyel. Viselkedése előadás után inkább megerősített, mint megcáfolt. Nem is igazán láttam utána, csak egyszer-egyszer bukkant elő a fiúk közül.

Aztán telt múlt az idő, jöttek a közös táborok, a Fém, a HáRoMnőVÉr... de csak nem kerültünk közelebb egymáshoz. Sokat változott ez idő alatt. Láttam hisztizni, bulizni és  pár olyan helyzetben is amire alig hiszem, hogy büszke. Viszont biztos vagyok benne, hogy már ekkor is benne volt az a plusz dolog, ami csak kevés emberben van. Nem is csak egy dolog. Egy sok komponensből álló valami amire azt mondjuk, hogy „plusz”.

Persze mindeközben figyeltem őt is és érdeklődtem felőle. Még ő is emlékszik rá, mennyit kedveskedtem neki minden félével, még a hegyre is felsegítettem, de a tartás megmaradt benne. Tudta már akkor is, hogy nem akárki ő. Nem volt egyszerű, sok év kellett hozzá, de észrevett. Megengedte, hogy a barátja legyek.
Ekkor már egy csoportba kerültünk, és ez volt az, ami aztán végleg hidalta a szakadékot.

Tehát a kócos tupírozott hajú vad Nanniból lett egy felnőttség kapuját épp átlépő nő. Megnyugodott, letisztult. Már nincs benne akkora düh az élet miatt. Nem lett egy kezes bárány, akit birtokolni lehetne. (Megjegyzem nem is szabadna ilyennek lennie.) Önálló akar lenni. Fontos neki, hogy felnőtt legyen. Dolgozik, iskolába jár, mellette színházazik. Nem is akár hogy! Tehetséges. Nem kicsit, hanem nagyon-nagyon. Szerencséje van, mert ezen felül szép és okos. -igeeeenn- Ritka mint a fehér holló! Tehát kevesen tudnak rá tartósan haragudni. Ő is szereti, ha szeretik. Az a régi időkből megismert tulajdonsága megmaradt, hogy inkább felé kell nyitni, mint várni rá, hogy ő nyisson. Őszintének kell vele lenni, különben irgum-burgum. De inkább csak a szépet és a jót hallgatja meg.

A rosszat gyorsan és ritkán és nem akárkitől! Ahhoz képest, hogy lány utálja, ha veszít. Ha még fel is hánytorgatják neki ezt akkor ölni is képes (majdnem).

Szereti a vidéki lagzikat, az olasz focit, az elgondolkoztató, többjelentésű előadásokat, a Volvo xc90-t, a fehér színt, az udvariasságot, a stílusos eleganciát, de a lazaságot is.

Utálja a kocsonyát, a butaságot és a hazugságot.

Nagyon bírom Nannit. Persze hogy, hiszen nem küzdöttem volna érte évekig, ha nem bírnám. Barát lett. Nem véletlen szoktam hívogatni, csak úgy. És bizony irigykedek is rá néha. És... már várom a lagziját, ami még szerintem nagyon távoli, mert kevés olyan srác van, aki annyira okos, mint ő. Mert akárkinek nincs nála esélye. De azért okoskodó se legyen az illető, mert akkor jelentéktelennek érezné magát mellette. Mert Nanni domináns. És meg kell érezni mellette, mikor vágyik egy erős, biztos kézre, és ha nem veszed észre, akkor ajjjajj! Szóval bonyolult. Nem fog unatkozni, aki nekikezd a megfejtéséhez.

Igazi nő! És igazán élvezi.