Egy szöszi szerelmei

Mint körtét a vörös áfonyával, olyan összehasonlítani a színházi próbafolyamatot a repertoáron játszással. Mert a próba a szerelembe esés, az udvarlás időszaka; míg a bemutató utáni évad(ok) a mindennapi együttélés korszaka(i). Mások. De miért is?

nepbag.jpg

Idén márciusban múlt 26 éve, hogy belekezdtem a színjátszásba. Hat különböző csoportban dolgoztam (a felében még mindig), száznál is több emberrel. És akkor most...keményen, durr bele!

Darabválasztás: ritka, amikor mindenki egyformán akarja. pláne mindvégig ugyanúgy. De, ha a rendező (csoportvezető) tudja, mit szeretne mondani, miért ezzel a darabbal és azt is, hogy a társaknak hogyan tálalja – nyert ügye van. A dolog megy magától. Az idővel kell vigyázni csak (készült már előadásom 4 hét és fél év alatt is), tudni kell, mennyi időnk, erőnk és kitartásunk van. Mert, ha túlvállalunk, jönnek a szereplő cserék... elindul az erózió. A fogcsikorgatva elkészült előadás pedig mindig a lehetséges alatt teljesít! /*/

A próbák: példánkban a dolog megy szépen előre. A társaságot összekovácsolja a külsősökkel átélhetetlen kaland. A még semmi sem biztos, a még keresem a szót, keresem a hangot, a még mindennap más izgalma. A felajzottság. Ezért is szövődik annyi szerelem a próbák során. Ezért is tartották a kívülállók mindig is erkölcsi fertőnek a színházat. És ezért irigykedtek rá titokban annyira. A ' nekik bezzeg lehet ' miatt. Még ha mára már ez megkopott kissé. Az irigykedő figyelem. De kanyarodjunk vissza: szóval a próbák többnyire jó hangulatban telnek. Hullámvölgyek vannak persze, jó esetben mindenkinek máskor, így a többiek odébb tudják billenteni. Rossz esetben... (lásd /*/). Mindig van újabb impulzus: szövegváltozás, saját kitalálású, megtartott megoldás, a jelmez felvétele, a zene, a világítás, a kész plakát megtekintése, a bemutatóra szóló jegyek kinyomtatása. Beül lassan a zabszem a fenékbe. Aztán jön...

79.jpg

... a premier! Minden szép és minden jó! Libidó a csúcson. Vállveregetés, rajongó és féltékeny tekintetek. Kiengedett gőz. A ' megcsináltuk, úgyhogy ide nekem az oroszlánt is és a keblemre ezzel a színházzal, gyerekek!' életérzések ideje. A boldogság kék madarát fogdossa valamennyi résztvevő. (a rosszul sikerült premiert most hagyjuk. lásd /*/)

Az első hónapok előadásai: még viszi őket a lendület. Az ismerősök még nem fogytak el, a jegyek nagyjából igen. Már tudható, mikor nevetnek, mikor sírnak a nézők; s ha mégsem ott és akkor, biztosan indiszponáltak voltak aznap este. A bármilyen változás már nem újdonság, hanem megmosolyogandó, idézgethető hiba. Már nem találkozunk csak hetente egyszer, mindenki kezd ráébredni, hogy mennyi egyéb dolga is lenne (van)...

... aztán vagy kilúgozódik a csináló kedv (s mily furcsa, hogy az előadásokon néha ez szinte meg sem látszik, vagyis úgy járunk, mint Forman 'Szöszije', aki a hatalmas fővárosi szerelemről fecseg, de pontosan tudja, hogy az erdész odavan érte és belül az érdekli inkább. a valami új.); vagy folyamatosan fejlődik az előadás... hogy mi dönti el az utat, magam is csak találgatom. Talán tényleg olyannak kell lennie, mint egy bejáratott kapcsolat, ahol még mindig kíváncsiak egymásra a felek... Igen, kíváncsiság, tolerancia, szeretet, a közös öröm öröme. Ilyesmik.

07.jpg