Ezt a történetet Cselle Gabival találtuk ki a 99-es buszon, mikor a színházba mentünk, és én pár napra rá leírtam.

I. rész: A Csigák Háborúja

Történetünk idején két nagy csigakolónia élt Magyarországon. Mondanom sem kell talán, hogy ahogy az a mesékben lenni szokott, ez a két kolónia gyűlölte egymást: ők voltak a házas csigák és a meztelencsigák. Volt azonban két ifjú közöttük, akik fittyet hányva őseik ellenségeskedésére, inkább a szerelem útját választották. Ők voltak Kázmér, a meztelencsiga és Róza, a házas csiga. Ez a titkos kapcsolat egészen addig folyhatott zavartalanul, édes boldogságban, ameddig egy nap valamelyik ifjú házas csiga hajnalban ki nem leste őket és a következményekbe bele sem gondolva egyből szétkürtölte a hírt.

A csigák persze felbolydultak, mindenhonnan érkeztek a nemesebbnél nemesebb házas csigák és meztelencsigák, hogy kifejezzék méltatlankodásukat. Mindkét kolónia a másikat hibáztatta. Végül elkerülhetetlenül kirobbant a Csigák Háborúja. A csata rengeteg áldozatot követelt, Róza pedig csalódott saját fajtájában, így házát elhagyva megszökött párjával, és meztelen csiga lett. Együtt vészelték át a háborút, ám egy nap szomorú hír érkezett: Kázmér szülei áldozatul estek a vérengzésnek. A fiatal meztelencsiga mélységes gyászba borult, már a szerelem sem menthette meg lelkének összeomlásától. Róza elé állt hát, és előhozakodott tervével: - Ez így nem mehet tovább! Ennek véget kell vetni! - jelentette ki.

Kázmér az egyetlen útnak azt látta, ha életükkel fizetnek a viszályért, melyet szerelmük okozott. Különben is, a halál sem olyan nagy dolog, ha együtt mennek neki... Így hát Kázmér és Róza, a két meztelencsiga másnap hajnalban nekivágott az autópályának... Még csak nem is egy limuzin, vagy legalább valami márkás járgány hajtott át rajtuk, hanem egy egyszerű, rozzant kis Trabant. A meztelencsigák és házas csigák kolóniája, ahogy értesült a tragédiáról, egyből véget vetett a háborúnak és megfogadták, hogy ezen túl békében élnek. Hiszen van sokkal nagyobb ellenségük is, melynek egyeduralmát meg kell dönteni ezen a sárgolyón: az ember! Így hát elkezdődött a szervezkedés, és - mivel ők lassú szerzetek - pár évtized múlva megszületett a csigák világuralmi terve. De ez már egy másik történet.

II. rész: Kálmán és a csigák - a Pinocchio nyomán

A mi kis mesénk ott folytatódik - mert csak nem érhet ilyen gyászos véget - hogy míg Kázmér és Róza kilapulva feküdt az aszfalton szerelmük lángolásának utolsó szikráival szétfolyt szemükben, a Trabi tulajdonosa behúzva a kéziféket kipattant kocsijából, és homokozólapáttal egy kicsiny üvegbe gyűjtötte a maradványokat. Hullajtott egy-két krokodilkönnyet bűntudatának jeleként, hiszen ő nem akart ártani senkinek. Aztán megvilágosodott! Mert hiszen nem akárki ült akkor abban a Trabantban, hanem Kálmán, az őrült tudós! Tehát Kálmán elhatározta, hogy a szerencsétlenül járt csigák lelkét új testbe költözteti, mindezt pedig a tudomány eszközeivel kívánta elérni.

(folyt. köv.)