...tehát Kálmán elhatározta, hogy a szerencsétlenül járt csigák lelkét új testbe költözteti, mindezt pedig a tudomány eszközeivel kívánta elérni...

Két hónapos kemény munkát követelt a művelet, már-már fel is adta a reményt, mígnem egy napon végül sikerrel járt. "Életre kelt!" - kiáltott fel, ahogy az előtte lévő boncasztalon megmozdult a lepel alatt fekvő emberi alak. Kázmér immár ember volt. Kálmán ezen felbuzdulva Rózán is megismételte a dolgot, majd örömtáncot járt és megevett egy Milka Waffelinit. Azonban - mint ahogy az már lenni szokott - a kísérletnek voltak mellékhatásai.

Kázmér és Róza nem igazán tudták, hogyan kell embernek lenni, hiszen lélekben még mindig csigák voltak. Azt sem értették, hogyan szeretnek az emberek, így egy idő után elhidegültek egymástól. Kálmán nagyon megszerette teremtményeit - a két fiatalt szinte gyermekének tekintette, és szörnyű szívfájdalmat okozott neki Kázmér és Róza vívódásának látványa. Jobban szerette őket, mint magát a tudományt, így mikor a Jótündér egy nap felbukkant náluk a maga mesébe illő szürrealitásával, engedélyezte neki, hogy igazi emberré varázsolja az egykori szerelmeseket.

Kázmér és Róza egy szempillantás alatt valódi ember lett, és hamarosan ismét egymásra találtak. Ám a boldogság nem tartott sokáig, pár nap múlva megjelentek a mellékhatások, melyre a Jótündér figyelmeztette őket: furcsa késztetés ébredt bennük. Késztetés arra, hogy kimenjenek az autópályára. Ez a késztetés pedig egy idő után annyira eluralkodott rajtuk, hogy képtelenek voltak ellenállni. Kálmán könyörgött, rimánkodott nekik, hogy ne menjenek, de a két ex-csiga végül csak megtette, amit a belső hang követelt... Kálmán úgy döntött, "gyermekei" nélkül már nincs is értelme az életének, így hát velük tartott. A villám sem csap kétszer ugyanarra a helyre: ezúttal nem Trabant, hanem egy hatalmas mézeskalács-szállító kamion ment keresztül rajtuk. És a történetnek itt vége is lenne, ha nem tudnám, ki ült abban a bizonyos kamionban. De tudom....

III. rész: Jancsi és Juliska, avagy hogyan lesz a happy end

Kálmán annak idején, még történelemtanár korában beleszeretett egy asszonyba és elvette feleségül. Boldognak tűnő házasságukból két gyermek született, Jancsi és Juliska. Ám hamar kiderült, hogy az asszony valójában szörnyű varázserejű, gonosz boszorkány. Kálmán elhagyta, és bár próbálkozott gyermekeit is kiszabadítani a banya karmai közül, de képtelen volt rá. Így lett hát őrült tudós - meg akarta találni a módját, hogy megmentse Jancsit és Juliskát. Nem járt sikerrel.

A boszorkány bosszút esküdött és elhatározta, hogy elpusztítja azt, ami Kálmánnak a legfontosabb. Jótündér alakját felvéve elvarázsolta Kázmért és Rózát, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzenek az autópálya újbóli meghódítására. Mikor pedig a kényszer végül megtörte őket, a boszorkány már várt óriási mézeskalács-szállító teherautójának volánja mögött, gonoszul vigyorogva. Így történt hát, hogy a banya, miután elütötte Kálmánt, Kázmért és Rózát, felépítette mézeskalács-házikóját és trófeaként az étkezőasztalra fektette őket egy-egy mézeskalács koporsóba zárva. (Jó nagy étkezőasztala volt.) Volt valami, amivel azonban nem számolt. Jancsi és Juliska eközben megszöktek otthonról, és amint a hírekből értesültek a történtekről, útnak indultak a boszorkány kunyhójához.

Mikor odaértek, a banya nagyon meglepődött. Teljesen megfeledkezett róla, hogy gyermekei is vannak, az utóbbi időben már csak a bosszú és a mézeskalács éltette. A gyerekek ezt a meglepetést kihasználva lefogták, és megfenyegették, hogy megsütik, ha nem éleszti fel Kálmánt, és akkor már a két csigából lett embert is. A boszorkány nagyon nem akart megsülni, így végül engedelmeskedett. Az őrült tudós, majd Róza és Kázmér is feltámadt, Jancsi és Juliska pedig megsütötték a boszorkányt - mert hát ha valamit, akkor a kegyetlenséget örökölték anyjuktól. A veszély elmúltával a nagy család ismét összeölelkezett. Kázmér és Róza végre szerelmüknek élhettek, és otthonra leltek, a gyerekek pedig sok hosszú év elteltével ismét együtt lehettek apjukkal. Vacsorára megették a mézeskalács-koporsókat, de csak azért, mert a boszorkány megevését azért már ők is túl morbidnak találták - még ehhez a meséhez képest is. Ezek után pedig boldogan éltek, amíg a csigák világuralmi tervük bevetésével el nem söpörték őket a Föld színéről.

VÉGE