A Fészek Színház Orczy úti "bázisában" (az idézőjelekhez kéretik elképzelni, ahogy négy ujjal a levegőbe rajzolom őket) az a jó, hogy egy nagyon otthonos tereppé vált a társulat számára. Sőt, ez nem is csak egy belső, exkluzív dolog, hiszen a vendégeink, nézőink is állandóan megjegyzik, milyen kis kellemes kuckót alakítottunk ki a JEMOL tágas termeiben. És tényleg. Ha visszagondolok, milyen volt, mikor először jártam ott 2009 nyarán... azóta már olyan, mintha egy szép napon Hófehérke arra vetődött volna, és egy csapat cuki erdei állatkával karöltve takarosan kicsinosította volna.

A helyzet a valóságban mondjuk elég hasonló is... Csak Hófehérke szerepében Ancsi tetszeleg, az erdei állatkákat pedig a társulat állandó és változó részeiből kikerülő alkalmi takarítók alakítják, akik vezényszóra perdülve fordulva táncolnak végig a parvissal, a felmosóval, törölgetőrongyokkal. És persze akadnak dolgos, izmos férfikezek is (Cz.Attila, H.Máté biztosítják a négy legfontosabb kezet), akik a nagyobb volumenű, technikás-kütyüs dolgokat rendezgetik. És ez egy folyamatos körforgás. Szerelgetés, tisztítgatás, rendrakás, takarítás. Mint egy hangyaboly, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Vagyis erdei állatkák. Bár hangyák élnek az erdőben is. De most nem ez a lényeg.

Szóval így épült-szépült a Fészek Színház-JEMOL a "nagy tűz" után is, ami elvégezte helyettünk a leendő színházterem kipucolásának feladatát... A tűzoltók pedig jól felmosták az épületet. Maradt is némi állóvíz utána, amit gyorsan felkavartunk, serény munkával helyére raktunk mindent amit kellett, és lett egy gyönyörű, családias kis kamaratermünk mélylila falakkal, a legszükségesebb technikával, emeleti, jelmezekkel zsúfolt öltözővel. Az előtérben, amit mára már elkereszteltünk Tükörteremnek, és ahol immár a harmadik bemutató készül, ekkor még szerszámgépek díszelegtek. A csodájukra járt minden érdeklődő néző az előadások előtti várakozás közepette.

Azóta ez a kicsit üres, tágas, hatalmas, padlótól plafonig érő ablakokkal rendelkező, ragyogóan világos terem is metamorfózison ment keresztül. A falak, oszlopok ma már a szivárvány összes színében pompáznak, a világ legjobb beszerzője, Magyar Józsi nagyon sok gyönyörű bútort, kényelmes kanapét, ruhatárnak használt szekrényeket, díszszarkofágot és egyéb kegy- és dísztárgyat ajándékozott a színháznak. A Tükörterem hatalmas terei pedig hálásan fogadják be a szebbnél szebb és mókásabbnál mókásabb tárgyakat, amik között úgy érzi magát az ember, mintha egy népes család otthonába lépett volna be, akik egy kiállítótermet népesítettek be sürgés-forgásukkal.

A színésztársalgó és a dohányzó pedig méltán váltak a tartalmas beszélgetések intim légkörű otthonává, ahol egy bögre illatos kávéval, mellé a dohányzóknak természetesen cigarettával (de persze tegyétek le, mert az erdei állatkáknak a friss erdei levegő kedvez igazán) lehet merengeni a világ és a színház nagy dolgain. És akkor nem is említettem a hatalmas termekből álló, telizsúfolt, ám akkurátusan rendszerezett díszlet- és jelmeztárunkat a "katakombákban", ahova egyedül kicsit félelmetes lemenni.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy alkalmanként tartunk egy bentalvós próbát, hiszen amióta zuhanyzó is van, minden adott a maratoni alkotáshoz is. Na meg az sem nagy csoda, hogy ha nehéz hazaindulni. Az ölelő fotelokból és a kellemes hangulatból kiszakadni nem túl kecsegtető. Pedig mindig ki kell lépni a rideg valóságba, csak hogy a következő Fészekben tett látogatásunk még nagyobb öröm lehessen. Hiszen aki ide jön, olyan mintha egy varázsvilágba csöppenne, ahol minden a színházról, az alkotásról és gondolkozásról szól.

Most pedig, karácsonyra készülve, a szorgos kis hangyacsapat, Hófehérke és az erdei állatkák (najó ez már lassan nagy képzavar) SZÓVAL Ancsival az élen a csipet-csapat feldíszítette a Fészket az ünnep jegyében. Van egy kedves kis tömzsi, díszektől roskadozó karácsonyfánk, és minden oszlopon égősorok világítanak, a Fészek Fáját aranygömbök díszítik, minden sarokból pislákol egy sor kellemes, meleg pilács, ünnepi szépruháját öltötte fel a JEMOL. Gyertek és járjatok csodájára Ti is!

Már áll a fánk