2013. december 14. - FészeKabaré (munkabemutató)

Elképesztően pocsék érzés, amikor egyedül állsz a színpadon, minden erőddel azon vagy, hogy legalább egy aprócska mosolyt csalj a veled szemben ülő, várakozón csillogó tekintetű emberek szája szélére, de egyszerűen nem megy - nem vicces. Na ez az, amivel nekünk nem kellett szembesülni a szombati FészeKabaré előadásán, mert a nézők nevettek, szinte mindenen.

Pedig azért voltak viszontagságos pillanatok, még egészen a cél előtt is. A nyilvános főpróba napján még gyorsan kivettünk egy jelenetet az előadásból, mert annyira laposra sikeredett, mint egy tejfehér planária* amit úthengerrel vasaltak át... Számomra az is csak pénteken derült ki, hogy a csapatunk egyik tagjának ez az első igazi színpadi szereplése, bár ezt a játéka alapján ki nem találtam volna. Mire oda jutottunk, hogy na, akkor nyilvános főpróba, az izgulás és a reménytelenség ködfoszlányai közt felrémlett, hogy tulajdonképpen ezt az egész cuccost még egyszer sem próbáltuk el egyben. Azt hiszem, a péntekinek nagyjából az esélytelenek nyugalmával vágtam neki. Végül a dolog valahogy lement, a többség legalább azon a tényen nevetett, hogy igen, mi is tudjuk: nem vicces. Pedig-pedig, én élveztem is, de tényleg! Na de hogy lesz ebből másnapra előadás?

Lett. Még ha nem is ment minden zökkenőmentesen, de azért eléggé összeszedtük magunkat. Dédé nem rakott széket a takarásba, én sem hagytam ott a bőröndöt, így Peti nem esett át rajtuk, ami nem tette tönkre Gabi jelenetét, szóval csapatmunka volt. Ami furcsa, de jóleső érzés. Három hónapig készültünk erre a munkabemutatóra, és nem mondanám, hogy olyan sokszor lettünk volna igazán csapat. Pedig azt hiszem, ez az egyik legfontosabb eleme ennek az egésznek: figyelni egymásra, segíteni egymást, hozzátenni akkor is, ha tudod, a jelenet végén nem neked szól majd a taps, akár mennyi munkád van benne. Nem "én" hanem "mi" és ráadásul "értük" - a közönségért, hogy nevessenek. Mert végül is ez volt a cél (vagymi): nevettetni. És ez - székek, bőröndök, kínos csöndek, improvizált jelenetek, szövegelfelejtések, végigmondott pókos viccek és korábban lekapcsolt lámpák ellenére is tulajdonképpen - sikerült.

Első Fészek Színházas szereplésnek nem is rossz. Meg hát: mikor lesz lehetőségem még egyszer Donald kacsát játszani...?

*állatok országa/laposférgek törzse/örvényférgek osztálya