A magaméról már írtam nálam, most a Fészek Színház jövőképét festem meg. Színes lesz és kissé absztrakt, de annyira más nem: sírós-nevetős, fiatalosan felnőttes.

FészeKarácsony, 2013. december 20.

Hiába, hogy "még csak" az évad közepén tartunk, már javában szervezzük/szervezem a következőt. Fontos időszak lesz ez színházunk történetében, egyrészt a jubileum okán (egy év, s ötéves a Jemol!), másrészt "repertoáros" időszakunk második etapját kezdjük. Lesznek változások, de hiszem, hogy mind-mind a színház, a társulat javát szolgálja.

Legfontosabb, hogy a (közel)jövőt a múlt simogató ölelésében képzeljük el, s ha már ilyen lírai mondattal vezetem fel ezt a bekezdést, megemlítem, hogy kikacsintunk olyan művészetek felé is, ami eddig nem volt megszokott mifelénk. Három új bemutatónk lesz: részben a már említett kísérletezés jegyében, részben a tradíciók ápolásával, s legfontosabb elemként az örökös fejlődés, a jobbátevés akaratával készülnek el. (Bővebben még a héten írok erről.)

Jövő év februárjában lesz öt éve, hogy először játszottunk itthon! A Jemolban. Két év vándorélet - s majd'húsz év diákszínjátszás - után találtunk otthonra. Az elmúlt öt-hat évben volt 20 bemutatónk (plusz 15 munkabemutató meg hasonlók, s 14 alkalommal láttunk vendégül "idegen" produkciót), ebből "csak" 14 előadást rendeztem én - s ez az igazi eredménye ezeknek a kezdeti éveknek: tényleg egy alkotóközösség jött létre minálunk. Három bemutatót Nyulassy Attila, egyet-egyet pedig Jendrics Anikó, Barabás Tamás és Miklós Máté vitt színre. (Plusz Herczeg Ana rendezett egy jópofán komoly nyárijátékot.) Játszottunk két klasszikust, négy átiratot, s tizennégy saját darabot. Csak a Fémet nem láthatták soha nézők az Orczy úton. (De a próbák azért itt zajlottak!) Kortárs színház lettünk. Vagyunk! Szín'es és ház'as.

Ezt az elmúlt időszakot két formabontó sorozattal is megünnepeljük. Lesz egy másfél havonta jelentkező felolvasószínházunk, s hosszú évek vágyódása után végre életre keltjük sitcomunkat. (Ezekről is a héten írok majd részleteiben.)

Hogy milyen lesz ez az év? Izgulós, kísérletezős, akaratos, erős, vidám, fájdalmas... Folytassam? Egy biztos: JOBB..., mint valaha! (Még az is lehet, hogy Gabriella éve lesz 2014! Nagyon közelítünk az ötvenedik előadáshoz, ha ilyen tempóban haladunk, évvégére meglesz!)

A lényeg, hogy a lényegünkből nem engedünk: nem állunk be a sorba, nem fogadjuk el a játékszabályokat, azt és úgy csináljuk ahogy nekünk kedves és értékes. Persze azért hallgatunk és figyelünk másokra is, de a megkezdett útról le nem térünk! (Még ha arannyal lesz is kikövezve a másik, hahaha.)

Hiszünk a tehetségben, a tehetségünkben, a nemes őszinteségben, s nem érdekel, milyen értékekről papol a szakma, a politika, mert kettő fontos van csak a SZÍNHÁZBAN: Ti és mi. (Néző és játszó.)

A közösség. Mert erről sohasem mondunk le! Együtt...

* * * * *

[Nincs lehetetlen. S milyen érdekes, hogy az általam nem sokra tartott indexen találtam erre egy jó példát. Nézzétek meg, ha még nem láttátok! Ilyen egy szimpatikus alkotóember. Zenész, író, színész, tökmindegy. Szeretni kell, ennyi az egész!]