Tartsunk egy kis matekórát. Tegyük fel, hogy egy kétszereplős előadásban mindkét szereplő az előadás 50-50 %-át teszi ki. Persze ez nem igaz, mert ott van a rendező is. Ebben az okfejtésben azért nem adnék külön százalékértéket a rendezőnek (jelen esetben Miklós Máté), mert elképzelhetetlennek tartom, hogy menetközben egy előadás rendezőjének a személye változzon. Persze biztos volt már ilyen... Valahol. Valamikor. De most nálunk vagyunk a Fészekben, ez itt a Color House, ahol a rendező nem változhat, a szereplő viszont igen. És mivel ez meg is történt, tegyük fel, hogy ezzel az előadás fele máris teljesen átalakult, azaz az új és a régi tényezők aránya a színpadon pontosan és tökéletesen 50-50%.Így volna hát?

Természetesen nem. Az alkotófolyamat egyébként sem ér véget, amíg egy előadás színpadon van. Mindig kerülhetnek bele újítások, változtatások. A Color House 1.0-ás változatát négyszer játszottuk. Zalamerenyén a fűben, a Fővám téren a kövön, a TeArtrum Fesztiválon az aszfalton, és a színházban a csempén. Aztán hosszú szünet, időt és teret kellett hagyni más dolgoknak. És most értünk el arra a pontra, hogy megint előkerüljön a kalapból a mi kis SzínHázunk. (Érted, Color House. Nekem se esett le anno egyből) Mostanra véglegesek lettek a változások. Azt már régóta tudtuk, hogy én maradok az 1-es, a fehér, a jó (még szép), de kelleni fog mellém egy új „gonosz". Végül Horváth Máté lett a másik szereplő, aki így a hosszú technikusi feladatokra korlátozódás után most hirtelen megint két előadásban találta magát szereplőként. Vállalta, szóval érdekli maga a színpad is, még ha a technika, a hang, és fények is az ő igazi világa, nem zárkózik el teljesen attól, hogy kiálljon a nézők elé. Multifunkcionális. Menő. Mint maga a szó.

És kis csapatunk szombaton össze is gyűlt az első próbára a Color House 2.0-hoz (a végén megint elterjesztem ezt a 2.0-át). Tekintsük ezt első próbának, hiszen a szereplők felének a nézőpontjából az is. És persze nem csak ez változott. Máté, miután már látta a színpadon a művét, és volt idő a leülepedésre is, (a leülepedés fontos), végig tudta gondolni, hogy mik azok, amiken még változtatni szeretne. Egy komplett jelenetet ki is húzott. A kedvenc jelenetét az előadásból! Amit mi is nagyon szerettünk csinálni. De mégis, nem jártunk abban a közegben, ahonnan Máté merítette ezt, látta, hogy nem lett olyan, amilyennek képzelte, és hiába állt közel a szívünkhöz, mennie kellett. Ilyen kemény döntéseket is meg kell hoznia egy rendezőnek, tudni kell elengedni azt, amit szeret, az előadás érdekében. Ráadásul ez a jellemet is edzi.

Tehát visszatérve a matekhoz: a szereplők fele ment, a jelenetekből legalább egy ment (mostanra úgy tűnik, kettő is). Ajjaj, ez már biztos több mint 50%. Több az új, mint a régi, szóval tekinthetjük úgy is, hogy egy új előadást készítünk. Nekem előnyöm van abból a szempontból, hogy megvan a karakterem, amit csak fejleszteni kell. Máténak meg is kell találnia a magáét. Rendező Máténak pedig ki kell gyúrnia a megadott matériából a legmegfelelőbbet, és ráhúznia Szereplő Mátéra. Nekem meg bizonyos szinten idomulnom kell ehhez. Kiegyensúlyozott hármas munka, ahol az ember nem érzi (egy ilyen előadásnál nem is érezheti) hogy kevesebb szerep jutna neki, mint másoknak. Itt hárman alkotunk egy egészet. A kérdés, hogy mi lesz ez az egész. Egy próba után ez még nem látszik. Az első próba inkább az alapkő letétele, a viszonyok meghúzása (de még csak kiradírozható ceruzával), az első vázlatok. Innen még ezer irányba lehet tovább menni. Szóval feladat van bőven. Kitalálni, átadni, alkalmazni, megértetni, megcsinálni, véglegesíteni, aztán jöhet az is, hogy előadni, élvezni tartani a színvonalat. Ettől még messzebb vagyunk, de minden nap, és minden kis ötletszikra Rendező Máté fejében egy újabb előrelépés. Izgalmas végigkövetni. Még nem tudom, milyen lesz a vége. Ráadásul a forma is alapvetően változik, mert ezt az előadást igazából gimnazistáknak szánjuk, és mi mennénk el hozzájuk az iskolába. Szembesítés a színházzal úgy, hogy nem lehet előle elfutni. Talán pont matekóra helyett. Hamarosan kiderül minden, és újra lesz egy 100%-os Color House-unk.