Turbulens időszak van színházunk belső ökoszisztémájában. Valami fortyog, készül már egy ideje, de a "látensség" elmúlóban van. A küzdelmek, vívódások az első négy év vége felé elsimulni látszanak, az "érettségink" közeleg, nyáron pedig végleg letisztul, hogy merre tovább.

Tudom, mondhatnánk, hogy most virágnyelven írok, pedig inkább csak arról van szó, hogy a részletek sokaknak semmitmondóak lennének. A téli fáradtság meglátszott rajtunk és a munkamorálon, ám kezd érződni a tavaszi virulás, megjelentek az első rügyek. Mily' költői vagyok oh, mindjárt el is lebegek egy kicsit a székből, pillanat....

...Na, megvagyok, akkor folytatom is a rügyeket. Tehát jön a vízválasztás, szembenézünk méreteinkkel, keressük a lehetőségeinket, de erről most még ennél bővebben nem is írnék. Babonából. A lényeg, hogy nyár végére szokásunkhoz híven, ugyanakkor a megújulást szem előtt tartva, nagy durranásra készülünk. Magunk mögött hagyjuk a kapunyitási pánikot és kilépünk a színházcsinálás porondjára. Micsoda remek képzavar! Színház a porondon, színpad a színpadon, színház az egész... tudjátok.

A szándék motivációja és célja pedig az optimizmus! A rejtélyes Pesti Győző mi is vagyunk és mindenki más is. Megcsináljuk azt a történetet, amit olyan rég óta nem mesél el senki, hogy szinte már teljesen feledésbe merült. Felidézzük, hogy ilyen is van – hepiend vagy micsoda –, reményeink szerint minél többekhez eljutva. Erre most óriási, terápiás jellegű szüksége van az embereknek. A "Zembereknek"?

Közben pedig próbálgatjuk szárnyainkat olyan műfajokban is, melyek eddig távolabb álltak tőlünk. Most éppen tréningezünk: tudom ciki, de mindig imádtam ezt a szót, olyan komolyan hangzik. Menő. Mozgástréning egy igazi mozgásművésszel (igen, Stubnya Béla a mesterünk, mi meg a padavanok)! Az utolsó magyar legutóbbi, szombati előadása pedig szintén nagyon inspiráló volt, és úgy tűnik, megegyeztünk a hogyantovábbról is. Erről pedig csak annyit érdemes tudni, hogy van tovább. Lesz tovább!