Huhúhuhúú! Rég írtam! Biza milyen rég!

Pedig annyi minden történik, annyi mindent tudtok nyomon követni itt, hogy kár volna ebből a sokaságból kimaradnom. Van mindenünk, olvashattok a próbákról, előadásokról, a mi és a ti szemszögetekből, életérzésekről. Szóval a színházunk prizmára vetett fényének szivárvány színeit szavakban kifejezve. Meg aztán lehet, hogy már hiányzott a stílusom is, így jöttem kielégíteni. Huhúúú.

Rögvest a közepébe: kezdem a mozgással. Mert ugye tréningezünk, hogy a kondíciónkkal, mozgás koordinációs képességünkkel lehessen valamit kezdeni. Meg csak úgy! Mert a mozgás boldogít. Olyan jó egymáson nevetni úgy, hogy a másik pillanatban már rajtad röhögnek. Mert higanytesttől kezdve a falábúig van nekünk minden féle fajtánk. Persze van e felszínesnek tűnő huncutságok mögött érték is, mert ’A’ pontból eljutni ’B’ pontba igen sokszerűen lehet. (Nem mindig az egyenes a legszebb.) Ezt és sok mást, játékos akadályként ugrik meg mindenki a maga szintjén, de mindez (Stubnya) Béla nélkül nem lenne ilyen kellemes időtöltés. Megérdemel egy misét, hogy dicsőítsem, de sokan vannak a listán, így majd sort kerítek egyszer erre is.

Aztán vannak nekünk az előadásaink. Személy szerint kettőben vagyok érintett, így azokról mesélek. Kezdem a rövidebbel. A nép ellenségével. Biztos lesz olyan jó, mint tavaly.

Folytatom a hosszabbal. Az utolsó magyarral. Huhhúúú ecsém! Most már nem lehet panasz az elejére, hogy „nem értem”, meg hogy „zavar(f)os az indulás”. Félre ne értsetek, szerintem a közönség diktál, és ha nem értitek, akkor szólni kell, és láss csodát! Mi ilyenek vagyunk! – Pacsi. –

Azért, hogy őszinte legyek, el lennék keseredve, ha a második felvonást piszkálnák (ti is meg mi is) annyira, mint az elsőt. Na, de a ti taxisotok, Pintér urasága megtesz mindent, hogy változzanak a dolgok. De nincs ezzel másképp Golgota „barátunk”, meg a cemendéink sem. Mélyül az a dekoltázs, csúszik le a bugyi, velőtrázó sikoly, és jól meg… értetjük a nézővel, hogy miről van szó.

Mondhatnám, hogy van sok másunk is, de már mondtam. Jól mondom? Há nem? De! 6!

Egy kis filozofálgatás, csak úgy lezárásképp. Vajon mi lenne velünk, ha nem lettek volna dínók? Lehet, hogy mi kerültünk volna sorra hamarabb, és minket nyírt volna ki egy köcsög meteor??? Te jó ég!! Hálával tartozunk a dínóknak, hogy feláldozták magukat értünk! Hát nekem most esett le! Akkor mi is megmentettük valakinek az életét, csak még nem tud(unk)nak róla.

Kellemes, szép, meseszerű napokat kívánok mindenkinek, ilyen gyönyörű tavaszias idő mellé! És higgyetek nekem, mindenki egy hős, csak maximum még nem tud róla!

Ha beszélgetni támad kedvetek ilyen s ehhez hasonló dolgokról, akkor gyertek… Szerintem tudjátok ti már.