"Gábriélá, medvenadrág" - Színészélmények

Gabriella tizennégyszer - 2014. március 12.

Múlt szerdán a forradalmi viharhétvége előtt eljátszottuk Gabriella történetét, aki nagyon megszívta a sztoriban található revolusziónt. Bizony-bizony, hiszen vannak áldozatok: ő is.

01.jpg

Meg se kérdőjelezhető ez a tény, hiszen tehetetlenül került a szörnyű kínpadra, ahonnan csak hosszú hónapok után, meglehetősen megtört tudattal és roncsolt érzelmekkel szabadult. Megszabadult, de meg nem menekült. Mielőtt teljesen átforul az írás karakternaplóba, rá is térnék gyorsan a szerda esti alkalomra, mikor szép számmal jöttek hozzánk megnézni a történetünket és csillogó tekintettel tapsoltak vissza nem is egyszer.

Végig úgy tűnt, hogy nagy a figyelem, a taps pedig elhozta a várt felszabadulást. Ilyenkor mindig mosolyogva megyek ki, egyébként előadás után Béla is arról beszélt, hogy egy ilyen előadás után a szerep maszkját ledobva, felszabadultan jó kimenni meghajolni, ezzel is sugározva, hogy minden oké! És nekem tényleg mindig minden oké utána, pedig nagyon sokan kérdezték már, hogy hogy bírom ezt eljátszani és hogy utána hogy-hogy nem esek mélydepresszióba.

Hát úgy, hogy az a színpadon történik meg, haza/ki onnan ezt már nem viszem – ennek kapcsán csendben megjegyezném, hogy itt a nagy félreértés a Stanislavski-féle method actinggel kapcsolatban... De ez már egy másik történet és nem mintha én tudatosan method actelnék, hiszen úgyse vagyok profi. De ez megint egy másik történet, tehát vissza is kanyarodnék a szerdaihoz.

Jó előadás sikeredett, elég feszülten érkeztem a színházba délután, gondokkal megrakva... Ajjaj már megint jön a Stanislavski. Szóval jólesett, lenyugtatott és kellemesen kifárasztott az előadás, rég éreztem már ezt a jól megszokott érzést – a múltkori alkalommal a bakiparádé miatt nem sikerült lazán végezni vele, azelőtt pedig a gárdonyi új körülmények miatt nem tudtam beleernyedni a meghajlás utáni állapotba. Szóval ez a mostani volt az igazi hazatérés. Imádom, hogy már ez is olyan, mint a Gyenge vagyok volt: egy kényelmes, pihepuha macinaci.