A nép ellensége - 2014. március 28.

Általában az előadások egy szemvillanás alatt elrepülnek (nekem legalábbis), az egyik pillanatban kint állsz, és várod, hogy beléphess a színpadra, a következőben pedig már tapsol a közönség, le is ment az előadás. Pénteken az utolsó A nép ellenségén ez nem így történt, annyira nem szerettem volna a végére érni, hogy minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt, pedig nem lehet mondani, hogy eseménytelen előadás volt.

Pohár tört, pulcsi rendetlenkedett... Mindezek apróságnak tűnnének, de az apróságok tudnak csak igazán galibát okozni. Mindenesetre elég emlékezetesre sikerült.

Sajnálom, hogy nem játszhatom többet el Petrát, kicsit mindig szerettem volna olyan lenni, mint ő: határozott, céltudatos lány, aki kitart az elhatározásai mellett, és ha kell, megáll a saját lábán (kivéve, ha az édesanyja ledönti róla) . Hiányozni fog az előadás, a sok-sok jó hangulatú próba, és hogy volt kinek gyömbérest sütni! Itthon nem szeretik..…

Előadás után, ahogy mindig rendet tettünk maguk után, és mindenki lézengett, beszélgetett még egy kicsit, valahogy nem akaródzott hazamenni, de sajnos muszáj, mert az idő nem áll meg, bármennyire is akarjuk.