"Bezárva..." - Színészélmények

Mov(i)e Stars (munkabemutató) - 2014. április 11.

25 perccel kezdés előtt beültem a helyemre. De nem a szokásos kis lyukba, a technikához, hanem egy másikba. Egy szekrény belsejébe. Öltönyben és napszemüvegben vártam a kezdést, egy gardróbban gubbasztva. Viszont ki is használtam ezt, ültem a sötétben, és többször végig futtattam az agyamban az előadást. Csak néha zavartak meg. Egyszer hosszabban...

profil1.jpg

 Ez a szekrény a mi ruhatárunk. Oda bújva vártam az első gongot, melyre beindult az előadásunk előtti akció. Természetesen, mivel az idő még nem teljesen nyárias, néhány vendég beakasztotta kabátját a gardróbba. Nagy meglepődésükre, egy titkos ügynök hevert az alján. Néhányan megijedtek, valamelyikük csak felröhögött. De voltak akik észre sem vettek. És ebből volt a baj. A szekrény ajtaja nem tökéletes, így hát néha kinyílt. Ezért az egyik néző fogta, és bezárta. Le írom mi ment végig bennem.

0.6 mp - Ez bezárta az ajtót!
1.4 mp - Ezt be lehet zárni? Basszus ott a kulcs!
1.8 mp - (nevetés)
3.5 mp - Hogy megyek majd ki? Kopogok? Nem tudom.
14.3 mp - Basszus, egy kis rés sincs az ajtón, meg sehol. El fog fogyni a levegő.
15,9 mp - Hogy is van a filmekben? Igazi ügynök lettem hirtelen. Le kell lassítani a légzést, nehogy elhasználjam az összes lélegezni valómat.
25,7 mp - Hülye vagyok! (nevetés)...
112,3 mp - Valaki jön, Attila? Kinyitja! Röhög! Megmenekültem!

Na, kábé így történt. Aztán ügynökösködtünk egyet az előtérben, majd dupla gong, és befelé a színházterembe.

Beültem a megszokott lyukba, és indul a zene. Nézők a helyükre, szólni a többieknek, hogy lehet bejönni készülni a bemenetelre. Ez egy egyszerű "Jöhettek!" mondattal elintézve. Főpróbán ugyanis lekésték az első a bejövetelt, és kicsit üres volt a színpad. Én ugyan nem láttam a fülkémből, de később elmondták, Dédé begyalogolt még a néző zene alatt, és sötétet csináltam rá. Majd fény és minden megy tovább. Előfordul. A baki körülbelül ennyi volt, szóval most nem lesz min röhögni.

Ugyanis az teljesen komoly, hogy én hogyan viselkedtem az előadás alatt. A koncentráció körülbelül 150% volt részemről, főleg mivel leírni nem volt időm, hogy mi, mi után és milyen jelre jön. Egyszerűen valahogy ezt képtelenség volt leírni. Listát csináltam, hogy milyen fényeket is kreáltam, de minden más érzésre és emlékezetre alapult. De a lényeg, hogy a többieknek adtam az energiát. A kezemmel löktem feléjük, vagyis inkább görcsösen mutattam feléjük ujjaimmal, és mondtam, hogy mi jön, mi hogyan lehetne még jobb. Nagyjából úgy néztek ki az ujjaim, mint egy villámot lövellő Sith nagyúré. 

Természetese nem vagyok őrült, csak szimplán akartam, hogy jó legyen. De ennél többet nem tehetek bezárva a kis sötét helyemre. Szerencsére az egész előadás nagyon jól sikerült, és, hála Bélának aki remekül összehozta az egészet, hála az Attilával közösen kiválogatott és megszerkesztett zenéknek is, a nézők elkábultak tőle.

Egy újabb jól sikerült munkabemutató, egy újabb siker. Ez mindig jól esik.