2014. május 16. Fészek Színház

A májusi éjszakai színházsorozatunk harmadik (vendég)fellépője Bezerédi Zoltán, Esterházy Péter, és egy herceg volt. Teltház, apák, anyák, s egy herceg.

Színházsorozatunk (mely péntekenként este tíz órakor kerül megrendezésre) harmadik tagja Esterházy-est, azaz A kékszakállú herceg csodálatos élete... estébé... estébé... estébé... címmel látott holdvilágot Bezerédi Zoltán előadásában, itt a Fészekben.

Hát mit is mondhatnék? Egész előadáson s tán még hazafelé úton is azon gondolkodtam, miként önthetném szavakba ezt az Estet. Súlyos léptekkel indított, s bár kecsesebbé váltak léptei, a végére sem lett könnyű az értelmezés. Legalábbis nekem, műveletlen tirpáknak.

Mert akadtak ott derék, művelt emberek, kiknek agya nehéz, vastag művek tömege alatt edződött s számukra (én úgy vettem észre) egy rendkívül kacagtató, átfedő poénokkal teli produkciónak tetszett. Ha jól gondolom azt, amit gondolok, akkor úgy történt a szín, hogy korokban ugráltunk apánk bűneit végig hallgatva, mely hatásos félrevezetéssel került a nézők színe elé, habár aki nem oly’ paraszt, mint én, annak nem volt meglepetés. De én személy szerint örültem, hogy nem egy apasirató monodrámát láttunk. (Vagy lehet, hogy pont azt láttuk, csak én látok homályosan? Lehet.)

Tehát apáink történetét hallgattuk nevettetőn, hogy hogyan s mily módokban szerette anyánkat, s ekképp ismerkedtünk a férfi nemmel, hogy miként is definiálhatjuk azt, és hogy mennyire szereti a női lábak között szunnyadó szépséget felébreszteni. S ennek eredményei vagyunk mi, mint azt már biosz órán is megtanultuk. Maradunk mi, akik sírunk/nevetünk apáinkon. S mindeközben kék szakállt növesztünk, mert ez valaminek a metaforája, amihez én kevés vagyok, így be is fejezném mondandómat.

A tanulság: use condom, vagy valami ilyesmi lehet, de az biztos, hogy nekem még művelnem kell magam, s ez kétségkívül levonható.