Elrepült az én egyetlen galambom,
Egyedül vagyok, megesz az UNALOM.
Nincs többé séta és repülés,
Pedig erre vágyok éppen,
De csak fekszek a Három Széken.

Valami nagy csodára várakozom,
Az IDŐTLENSÉG tengerén hajózom,
Céltalanul hánykódik csónakom,
Lassan folyik be a víz a léken,
De csak fekszek a Három Széken.

FÁJDALOM! Kemény fa(sz)éken
Lábaimat szétrúgva ülök szépen,
Vágyaimat próbálom tartani féken,
Úgy szurkál a fagy, mint télen,
De csak fekszek a Három Széken.

2009. 06. 03.