"Amikor a vonalak képpé válnak" - 'A nép ellensége' próbanapló
Egy vonás. Egy gyors mozdulat. Egy kör. Majd egy forma. A kéz gyorsan mozog. Szinte követhetetlen. Föl, alá, jobbra, balra, majd ismét föl, és le.
Ami csak egy vázlat volt, az most már egy forma.
A forma lassan testet önt. Ahol csak egy forma volt, megjelennek a részletek. Előbb csak egy ígérete a bal szemöldöknek. Majd egy ránc. Majd jön az orr. Ez adja meg a formát és a mélységet. Ez különíti el a madarat a vérebtől.
egyik vázlatom
Következik a mindent kifejező száj. Amely vagy fanyar vagy derűs. Vagy rideg, vagy remegő. És ezek után érkezik az ajtó. A lélekbe vezető ajtó: a szem. Ez az, amely elmond mindent. Hogy az ember könyörületes, vagy épp kegyetlen. Hogy önző, vagy tiszta.
Én tudom, hogy Dr. Stockmann Tamás egy orvos, tudom, hogy a munkája az élete. Tudom, hogy a családja a mindene. Én tudom, hogy az igazság fontosabb neki, mint a hatalom. „Mert egy jól működő társadalomban, az igazság fontosabb, mint a hatalom.”
A körvonalakat látom. A képet nem. A szeme, a lelke, hiányzik.
Másfél hónap múlva megtalálom.
még egy vázlatom
