Kellemes felüdülésként ért Sára. Már az első percben rá tudtam hangolódni személyiségére. Kezdetben még mást gondoltam róla, azt, hogy gonosz, azaz teljesen átjárja őt a gonoszság. Minden tettét ez határozza meg.

fotó: GIME

Januárban volt egy hét, amikor azt éreztem: „Én vagyok Sára”! Mondhatni, átvette tőlem az irányítást. Sára át akarja verni az embereket, hogy azt higgyék, ő erős és határozott. Neki hatalmas energiájába tellett, hogy nálam is ezt a látszatott keltse. Elfáradt, és onnantól kezdtem látni jellemén a réseket. Valós érzéseit és gondolatait. (Vagy csak már nem tudtam elviselni ekkora gonoszságot, hogy fel kellett mentsem tettei alól).

Ez a lány egy olyan családba született, ahol csak kényszert és kötelességet jelentett a szülőknek. Anno nagyon fiatalon elkövettek egy hibát, de vállalták a felelősséget (néha azt érzem bár ne tették volna), és tudták, nem a lány a hibás. Ezért próbálták az igazi szeretet hiányát pótolni a sok ajándékkal, bármit akar mindent megkaphat. Sára azért utálja húgát, Andreát, mert bár ő sem egy tervezett gyerek, de már egy bevált családi modellben működő szülőket kapott. Szülei nem tökéletesek, de szeretetükből fakad az odafigyelésük, amit Sára soha nem kapott és a jövőben sem kaphat meg. Neki csak a bűntudatból fakadó odafigyelés marad.

Most értékelem csak azt a családi légkört, amiben felnőttem!
Remélem, megfogtam a szerepet és ezt a színpadon is megmutatom...

Így tanultam a "szöveget" (Juhász Ferenctől - a filmen - és Mongyi Pétertől)