Elmúlt egy újabb év, így újra eljött a Bugyifeszt ideje - immár ötödjére. Így a szívemhez olyan közel álló alkalom jubilált.

A hosszú hétvégében a pénteki programok a kedvenceim. Ilyenkor egymás csoportvezetőjétől olyan feladatokat kapunk, amiket ő(k) gyakorolnak. Így kerültem én Katához és Tiborhoz. Ők a Gödöllői Club színház vezetői. Kata bemelegített minket, majd Tibor jól meg is mozgatott. Én nem vagyok oda a mozgásért, nem is igazán szoktam olyan feladatokhoz, amik a testem koordinációs képességeit fejlesztené, mozgáskészségemet javítaná. Tehát nem meglepő, hogy úgy döglődtem, mint aki a maratont futotta volna le. Jó volt valami újat megismerni, olyat csinálni, amit idáig még nem. Egy két olyan pillanat is volt, amikor még rá is hangolódtam, de egyszerűbb volt elröhögcsélni, mint komolyan, 100%-ot nyújtva végigcsinálni.

Majd jött az este és Tamással is szerencsém volt egy közöset alkotni. Újabb nehézséget leküzdve a színpadon, angolul (legalábbis angol akcentussal) kellet játszani. A végére egész jó jelenetet tudtunk összehozni, de az előadás egy újabb gát leküzdése miatt fontosabb volt önmagánál.

A szombat délelőtti programokról csak annyit, hogy jól esett újra nosztalgiázni, játszani. Jobban, mint valami komolyabbat alkotni. (Ez azért hiányzik... a játék.)

Az esti előadásokkal a Bugyifeszt méltóságteljesen jubilált egy laza 8-8,5 órás előadás lánccal, ami azért érdekes, mert 2 színház volt, aki ezt a mennyiséget (7 előadást) „kitermelte". Színvonalra szerencsére nem panaszkodhatott az, aki végignézte az összeset.

Volt alkalmam beszélgetni Tiborral (akiről feljebb már írtam), így megtudtam neki köszönni az előadást, amit a Spagetti (Ez a Club színházon belüli csoportjuk) mutatott be. Régóta járok fesztiválokra és nagyon kevés olyan darabra emlékszem, amikor azt tudtam mondani, hogy jó volt végigülni az előadást. Na, hát a Küzdj című előadás ilyen volt. Olyan jól esett végre látni valami hasonló gondolkodást a színpadon! A beszélgetés is érdekes volt!
A mozgásukon is meglátszott, hogy ők komolyabban veszik azt, amin én 1 óra alatt kifulladtam. Oda léptek, ahova kellet, tudták, hogy milyen, mekkora térben játszanak.

Jól esett, már kicsit hiányzott, várom a következő fesztiválunkat.