Romantikázunk. Fészek Színház-beli jelentés: újabb darabra készülünk. Újabb. Másabb (még a munkamódszer is). Nekem már csak azért is, mert réges-régen, egy nem is olyan messzi galaxisban, Timi voltam az előző verzióban.

Még Bugyin színjátszottunk, sok fesztiválra jártunk és már tizenévesként is sokakat elgondolkodtattunk a cigányhelyzetről. Egyszer felmerült még az is, hogy érdekes lenne, ha ez a darab felnőttekkel készülne el. Így érkezünk el a jelenhez. Merthogy most ez a cél. Egy hasonló, mégis teljesen új Romantika. Felnőttekkel (is). Nekem is fel kéne nőnöm, mivel idén már Mamácska leszek.

Bevallom, még fogalmam sincs, mit és hogyan is kéne majd megoldanom, mivel nehéz elvonatkoztatnom a múlttól. Timitől is és Szlovák Erzsébettől is. A magyartól és a romától. Nehéz, pedig teljesen más karakterek voltak. Még a környezet is teljesen más volt. És mégis... Hogyan kell átalakulni „szerelmes" magyar lányból nemmagyar anyává? Vagy hogyan lehet harsány cigányasszonyból visszafogottá? Minden átalakul (remélhetőleg). Élőzenével, élőeffektel és meghalni nem képes Gizanyanyával. Érdekes lesz. Ebben az egyben nem kételkedem.