Sírós-nevetős búcsúra készültünk, aztán vége lett. Csakúgy. Amilyen az egész kétéves pályafutása volt: nyugodt, kiegyensúlyozott, néha-néha megvillámló, de sosem érdektelen. Ilyen volt a Gyenge vagyok. A Fészek Színház egyik legfontosabb előadása.

kiürült a színpad, búcsúzik a díszlet is

A szokásos darabtemetésre készültünk, jól megviccelni akartuk a szereplőket, aztán valahogy semmi sem lett az egészből. (Kivéve a triplaadag cukor a kávéba: Máté csak nem tudta megállni!) Egyszerűen nem éreztem helyénvalónak, hogy elhülyéskedjük az utolsó előadást!

Mert a Gyenge vagyok arról volt "híres", hogy mindig nagyon jól teljesített. A három szereplő az életben is egy kis családdá nőtt össze - azokra a napokra. Jellemző, hogy az igazán nagy bakik is a technikának köszönhetőek a két év alatt. (A búcsúelőadásra is jutott belőle... Na meg egyszer Zsófi szorult betegen a vécébe, hahaha.)

Ez lett a veszte is az előadásnak: kezdett kizökkenni a megszokott stabilitásából. Kiégett? Elfáradt? Azért túlzás lenne ezt mondani. Mindenesetre már nem régi fényében tündökölt - a rendező ezt látta: a csúcson kell abbahagyni! (És a nézők! Mindig nehéz volt összeszedni azt a 20-25-30 emberkét. De - egy-két kivételtől eltekintve: volt 13 néző és 42 is a nézőtéren - mindig megvolt a stabil teltház közeli élmény. A statisztikák nem hazudnak...)

Hogy így is messze a legerősebb volt a repertoárból, azt a csapatnak köszönhette. Már maga a próbafolyamat is emlékezetes maradt. Aztán a - főleg Béla irányította - egyre színesebb, s úgy másabb, hogy mégis változatlan "változatok" estéről-estére lenyűgözték a nézőket.

A szakma nem szerette. Szerintem inkább féltékeny volt mindegyikük (főleg a színházra), s nem mellesleg a személyes érintettségtől megrettent hétköznapi emberek elutasítása szólt felőlük. (Kritika szinte meg sem jelent rólunk.)

Hogy a nézők szerették-e? Nagyon. Sokan vették a fáradtságot, hogy ezt le is írják nekünk. De minden előadás után beszélgettünk néhányukkal, akiket megérintett a szeretet. Ja. Kicsit nyálasra sikerült ez a történet. és mellbevágóan őszintére. Erénye és átka volt az emberi közelség felvázolása.

Hiányozni fog Lili, Martina és Miklós.