Munkakörömből kifolyólag, sok emberrel beszélek. A 200 emberből, akiket megkérdeztem, hogy mi a hobbijuk, 1 embert sem tudnék felidézni, aki nem mondta volna a hobbijai közé a zenehallgatást.

Hogy lehetséges, hogy ebből a 200 emberből mindegyik szereti a zenét? Hogy lehetséges, hogy létezik egy olyan univerzális fizikai jelenség, amely kivétel nélkül minden emberben valamit megmozgat? Hogy lehet, hogy mióta lemásztunk a fáról, zenét csinálunk, és örömünket leljük benne?

Ha felkeressük a zene meghatározását; a legegyszerűbb megfogalmazásban: a zene, egy művészi forma, amely eszköze a hang és a csend. Kicsit konkrétabban, a zene 4 szintből áll: hangmagasság, ritmus, dinamika, és a hangok csengése, struktúrája. De valóban mi is a hang?

A hang egy vibráció. Amikor egy testet valamilyen erő éri, -bármilyen erős is legyen- megremegteti azt a másik testet. Ez a remegés hullámokat vált ki, amelyek a levegőn keresztül terjednek. A zene eszközei ugyanolyan eszközök, mint például az asztal, amelynél most ülök. Egy fontos különbség van az asztal és a hangszer között. Az asztal nagyon gyenge akusztikus jellemzőkkel bír, míg egy gitár külön úgy van kialakítva, hogy struktúrája és anyaga által a hangot a lehető legjobban tudja vezetni és magában tartani. De ha már meghatároztuk, hogy a zene az vibráció, akkor mi is a vibráció?

A vibráció az Élet.

Minden egyes részecske remeg. A rezgés világegyetemünk egyik alapköve. Nélküle nem létezne hőátadás, és anélkül nem létezne élet. Az univerzum struktúrájának egyik alapvető törvénye a rezgés, amely nélkül a szabályok, amelyek irányítják a dolgok működését, teljesen mások lennének.

Lehetséges, hogy a zene nem amiatt vált ki bennünk tetszést, mert a kultúránk, az életmódunk arra vezetett rá; hanem azért mert a világegyetemet a zenén keresztül jobban meg tudjuk érteni? Lehetséges, hogy amikor zenét hallunk, valójában az univerzum legmélyebb rezgésére hangoljuk rá magunkat, és létünk egy másik síkjára kapunk betekintést?

Én meg vagyok róla bizonyosodva, hogy igen.

Amikor egy olyan zenét hallgatok, amely megmozgat, úgy érzem, hogy ki szeretnék ugorni a bőrömből. Nem ismerek még egy ilyen érzést, még egy ilyen médiumot, amelyen keresztül az ember át tud élni örömöt, szomorúságot, gyönyört és megváltást.

Csak egy dolog létezik számomra, amely a zenehallgatásnál jobb érzést tudna kiváltani belőlem; az pedig a zeneírás.

De arról majd legközelebb.