Színház

Kezdjük is mindjárt azzal, hogy miként definiáljuk a színházat. Ehhez előbb vezessük be a film fogalmát, csakis azért, mert oskolám révén azzal ismerkedtem és ahhoz tudom leginkább hasonlítani.

mate.jpg

A film számomra egy olyan jelenség, ami egy párhuzamos univerzumot teremt a valóságra. Éppen ezért nem valóságos, hiszen a kamera jelenléte, ha csak minimálisan is, de valamilyen mértékben befolyásolja a jelent. Néha csak aprócska dolgot torzít, de legtöbbször viszont teljesen külön világot hoz létre. Egysíkú vászonra kerül és a szemünk segítségével az elménkbe jut. Ez nem valóság, mert egysíkú, még akkor is, ha a bugyután kinéző szemüvegeinkkel felturbózzuk a jelenséget.

Ezzel szemben a színház sokkalta közelebb van a realitáshoz. Háromdés! Térbeli kiterjedése van, habár ez okozhat gondot a néző számára, ha rossz szemszögből figyel. De valójában ebben van az ereje, hogy ott van térben, ja és időben. Nincs repeat, nincs vissza- és előretekerés, nincs vágás, csak a jelen. Ettől olyan valós és ettől olyan közeli élmény. (közelebbi élmény)

Igazából tudjuk azt is, hogy a színház sem igazi, hiszen játékról van itt szó. Játszunk a valósággal, megvicceljük, meghekkeljük, felülírjuk, de a filmhez képest azzal a különbséggel, hogy a színház magában a valóságban teremt meg egy új dimenziót, aminek a határai… nos, azt hiszem a színpad.

És most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy megválaszoljam a kérdést: Milyen színházat csinálnék én, ha lenne rá lehetőségem? Hát én biztosan megpróbálnám kiterjeszteni az értelmezési tartományt és elfelejteném azt, hogy van színpad, ezáltal még közelebb tolnám a valósághoz. Színpad nélküli színházat csinálnék, ami… igazából ilyen már van. Úgy hívják: Élet. Hm, akkor nem tudom. Most megfogtál, DD.