A setétbozótoson túl egy bűzölgő, misztikumokkal átitatott láp terpeszkedik, melyet a köd olyan sűrűn takar, hogy a legélesebb szeműek is vakon bolyonganak benne. E mocsár közepén a bölcs öreg fűz tövénél található az elfeledett kút. Viszont vén aggok még regélik a meséjét. Tőlük hallottam én is mivoltáról. Azt beszélik, ki beléje merészkedik, az új világot lel a legeslegmélyén.

Vettem hát a bátorságot és felkerestem két bajtársammal, Iruggyal és Retéppel. Hogy milyen akadályokkal kellett megküzdenünk, azt most nem részletezném, sokkal érdekesebb az, mit a kút mélyén találtam a griff fészkében. Egy tollat! Egy griff tollat, hogy egész pontos legyek, melyet azonnal ocsmány boszorkányok vérébe mártottam s gondolatim az öreg bölcs fűz kérgéből préselt pergamenére vetettem. Így kezdődött el a mese:

Egy gyönyörűszép leányka sétált a sötét falucskában, ki sokkal inkább számított angyali teremtésnek, mint emberinek. A neve Gabriella. Apja s anyja nem volt néki, mert az ocsmány boszorkányok kedvüket szegték az élettől, de őmaga erős jellemmel bírt, így túlélte. A mindig idős postás biztosított menedéket a lánynak. A levélhordó megtanította az üzenet kézbesítés minden csínját-bínját a fiatal tüneménynek. Olyannyira magáévá tette a mesterséget, hogy átvette a munkát a mindig idős postástól. Aki egyébként így született, idősen, és az is marad az idők végezetéig. És mellesleg  a falubéliek valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból Dánielnek hívták.

No de, ott tartottam mesémben, hogy a gyönyörűszép leányka sétált a sötét faluban s végezte egyáltalán nem jelentéktelen feladatát. Hatalmas lelkesedéssel szökellt postaládáról postaládára, s dobálta a leveleket könnyed precíz mozdulataival, mígnem egyszer csak elérkezett a pici tudású, de annál nagyobb gonoszsággal bíró varázslóhoz, ki az ocsmány boszorkányok vezetőjeként volt ismert. De sajnos erről Gabriella nem tudott, s gyanútlanul merészkedett a mágus kertjébe, hogy átadja neki a csupaszcsigafőzelék receptjét.

Nyikorgott a kiskapu, ahogy belépett rajta az ártatlan teremtés, s erre zajra lett figyelmes a pici tudású, de annál nagyobb gonoszsággal bíró varázsló. Kíváncsian lépett hát rozoga házának mocskos ablakához, s lassan félrehúzta pókhálóból szőtt függönyét. A piszokkal díszített üvegen keresztül is áthatolt vörösen izzó, kéjjel teli tekintete. Ettől a nézéstől Gabriella kecses lábai azonnal gyökeret vertek a kertben, mert hát nagyon megijedt a jányka, és meg is volt rá az oka. Amíg ott a ácsorgott a nyirkos hidegben, a gonosz varázsló komótosan, kimért léptekkel közeledett a leányzó felé s azon a varázslaton törte fejét, mellyel könnyűszerrel elveheti ártatlanságát.

Mikor már csak tizennégy lábnyira állt Gabriella előtt, az égbe emelte hatalmas, göcsörtös varázspálcáját és arra készült, hogy kegyetlenül elsüsse azt. Igenám, csakhogy ő egy pici tudású varázsló volt, így a varázslat félresikeredett. Felcserélte a varázsszavakat így a végeredmény más lett, mint amire számított. Irracionálissá varázsolta Gabriellát, akinek így ellehetetlenítette a létezését. A lány így is, úgy is rosszul járt, de ekképp talán kevésbé, mint akképp. A gonosz mágus viszont őrjöngött pici tudása miatt, s ezt kihasználva Gabi elmenekült és futott, szaladt, rohant hazafelé Dánielhez segítségért, hogy megbosszulja a varázsló ördögi tettét.

A rossz hír az, hogy a mindig idős postás nem hitte el Gabi meséjét, így a lány magára maradt gondjával. Boldogtalanul élt, tehetetlenül, lehetetlenül. Innentől kezdve az élete nem is nevezhető igazán létezésnek. Így teltek hát gonddal teli napjai az ártatlan kislánynak.

UNHAPPY END

Na jó, ha nem tetszik a vége, akkor folytatom:
Telt-múlt az idő, Gabin kívül már mindenki elfelejtette a történteket, még a gonosz, pici tudású varázsló is, amikoron meglátogatta a postást, hogy panaszkodjék nála. Hiszen fontos híreket várt ocsmány boszorkányaitól, s mégsem kapott egy üzenetet sem. Nem csoda, mivel Gabriella felhagyott a levélkézbesítés művészetével. Így a varázsló felkereste a postást, hogy kitudja hogy s mint vannak a dolgok.

Fontos még megemlíteni azt is, hogy Gabi szabadidejében különböző rugdosódó technikákat tanult Dánielen, hogy ha egyszer alkalma nyílik rá, akkor tudja majd alkalmazni. Be is lépett az alkalom a gonosz mágus képében, s Gabriella amint meglátta, nekirugaszkodott és egy hiperpörgő rúgással leterítette a varázslót, s ezzel visszanyerte racionálisságát.

HAPPY END

(Tanulság: A gyökkettő irracionális, mert nincs olyan ’a’ szám, melyet önmagával megszorozva kettőt kapunk. A számológép hazudik, ne higgyetek neki.)